Nyomós okok – Malonyai Péter jegyzete

Tehetség híján még csak esélyem sem volt arra, hogy válogatott legyek, így aztán nincs olyan eset, hogy egyetértsek azzal, hogy valaki lemondja a címeres mezben való szereplést, akár csak egy-egy versenyre, meccs­re, órára vagy percre is.

Annál viszont már idősebb vagyok, hogy pufogni kezdjek, méltatlankodni, szidni azt, aki arra az elhatározásra jut, hogy lemondja a válogatottságot vagy éppen kihagyja a soros nagy tornát.

Az éremnek most is két oldala van, amikor Tomori Zsuzsanna bejelentette, hogy nem képviseli Magyarországot a spanyolországi világbajnokságon. Az egyik a kívülállóé, így az enyém is: hiányozni fog a csapatból, mert elszántsága, rutinja, őszinte játéka jóvoltából kivívta sokunk tiszteletét. A legfontosabbról nem is beszélve: régóta tartó profi pályafutása során nyitott szemmel figyelve a kézilabdát és a világot, van muníciója arra is, hogy rendet tegyen a fejekben – legalábbis azokéban, akik fogékonyak a szellemiségére.

A másik oldal az övé. Éppen a sportágban eltöltött sok-sok esztendő miatt megérdemli, hogy komolyan vegyük a döntését, akár a hivatalosan bejelentett kimerültség, megfázás és kisebb sérülés van a háttérben, akár más. Kétségtelen, enyhén szólva sem a legjobbkor tudtuk meg, hogy nem megy, hogy mi, kívülállók, az még csak hagyján, ám Golovin Vlagyimir kapitány is. Nem véletlenül rejtett el némi bírálatot a szövetség alelnöke, Kirsner Erika kommentárjában, mondván: „Sajnáljuk, hogy Zsuzsa éppen két héttel a torna rajtja előtt jutott erre az elhatározásra, reméljük, nyomós oka van rá.”

Találóbban nem is lehetett volna megfogalmazni a lényeget.

Abban biztos vagyok, hogy Tomorinál létezik a „nyomós ok”, ugyanis nem nekem kell megítélnem, mi a „nyomós” – az ő élete, az ő elhatározása, lelke rajta, én csak tiszteletben tarthatom.

Túl is léphetünk a váratlan bejelentésen, hiszen a jelszó: „Arccal a világbajnokság felé!” Ahol a csapat megteheti az első lépéseket azon az úton, amelyik a 2024-es párizsi olimpiára vezet. Örvendetes, hogy a szövetség és Golovin kapitány is azt emelte ki Tomori döntését megtudva, hogy történhet bármi, hiányozhat akárki, rá kell lelni a módira ahhoz, hogy épüljön a csapat. Ez az igazán nyomós ok – szerintem. Mert ne feledjük, esetükben már a nyári tokiói olimpia hetedik helye is kötelez, hiszen előtte több mint egy évtizedig nem jár(hat)tunk a játékokon.

Nem mellesleg, amikor egy-egy vasárnapi focira többen nem jöttek el, akik ígérték, hamar rövidre zártuk, hogy nem őket kell szidni, hanem örülni egymásnak és – a játéknak.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!