Könnyebb a nehéz – Malonyai Péter jegyzete

Nálam mindig az önbizalom dönti el, hogy komoly csapatról van-e szó, vagy sem. Ha valahol nem mismásolnak, nem „szeretnének”, hanem „akarnak”, az mindig jó jel. Csak látszólag ellentmondás, hogy az is, ha a valóságra figyelve visszavesznek a célokból, nem álmokat szőnek, hanem terveket.

Esetünkben a szegedi és a veszprémi kézilabdázók ezért érdemelnek figyelmet nálam. Korábban a Veszprém megszállottan kergette a Bajnokok Ligája-győzelmet, a végső siker pedig oly sokszor maradt el, hogy az esetleges diadal után az érdeklődő kívülálló csak így kiálthatott volna fel: „Még szép...!” Ha már annyi pénzt és energiát fordítottak az elsőségre.

Szegeden más volt a helyzet, csendesebben, békésebben teltek a hétköznapok, azt nem mondom, hogy beletörődtek abba, hogy másodikok az egyenlők között, de még egy-egy bravúrjuknál sem jött át, hogy most aztán átveszik a hatalmat.

Korai még az értékelés, jósolni meg nem szeretek, de mintha idén más lenne a helyzet. Megérett az idő arra, hogy mindkét nagycsapatunk bejusson a kölni négyes döntőbe. A nyugalom miatt. Szegeden ennek hagyományai vannak – ismétlem, ám csak azért, hogy megállapítsam: most Veszprémben sem forrnak az indulatok.

Leszűrhető ez apróságokból is. Szegeden Carlos Pastor edző azt magyarázza, el kell jutniuk odáig, hogy csere nélkül is védekezzenek, Veszprémben pedig most nem kötelező a Bajnokok Ligája négyes döntője, ami minden bizonnyal oldja az esetleges görcsöket. Ahogy az is, hogy Momir Ilics a főnök, aki 2013 óta veszprémi, hat esztendőn át játékosként szolgált, hogy aztán edzőként folytassa, nyártól pedig vezetőedzőként. Megjegyzem, Carlos Pastor is 2013-ban érkezett Szegedre, én pedig hiszek abban, hogy úgymond régi ismerősök között könnyebb a nehéz is.

Nem jósolok – kezdtem, de bízom. Abban, hogy mindkét csapatunk ott lesz a négy között. Már csak a múlt miatt is szeretném, hiszen ott voltam, amikor a legendás Hajnal Csaba, még a nyolcvanas években bejelentette, hogy jön az osztrák szponzor, és jönnek a veszprémi sikerek (jöttek!), Szegeden pedig volt szerencsém gyakran látni a szintén legendás Kővári Árpád fémjelezte csapatot. Nem akárkik ők, csak remélem, hogy a maiak nem csupán sejtik, tudják is, mit tettek ők azért, hogy 2021 őszén egyáltalán beszélhessünk arról, hogy a Szeged és a Veszprém együtt lehet ott Kölnben.

Ők az alap, ezt higgyék el nekem! Mert van, amikor a múlt nem elandalít, hanem – kötelez.

Jobb helyeken.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!