Női kézilabda: Bulathra hosszú távon számítanak Újvárosban

A múlt hétvégi csapatépítő programok és könnyedebb napok után ettől a héttől már kemény munkával telnek a napok a Dunaújváros női kézilabda-együttesénél. A csapatépítésre szükség is volt, hiszen kilencen távoztak, és nyolcan érkeztek a Kohászhoz, amelyet új edző, a 35 éves Vágó Attila irányít. Az érkezők sorában a visszatérő Bulath Anita is ott van – a 106-szoros válogatott átlövő március elején jelentette be, hogy nem tölti ki a 2020–2021-es kiírás végéig szóló szerződését a Debrecennél, és családi okok miatt visszavonul.

„Január-februárban tényleg rengeteg mérkőzésünk volt a Debrecennel. Nehéz időszak volt, és rá kellett jönnöm, hogy ezt a szintet már kevésbé bírom. Az EHF-kupa-csoportkörös meccsekkel heti két találkozót teljesítettünk, nem tudtam rendesen regenerálódni, nekem ez már sok volt – emlékezett vissza Bulath Anita, aki 2009 és 2011, majd 2018 és 2020 között erősítette a DVSC-t. – Egyáltalán nem volt könnyű, de február végén úgy döntöttem, az idény után befejezem a pályafutásomat.”

A 36 éves, dunaújvárosi születésű és nevelésű, 2017 augusztusa óta édesanya Bulath korábban légióskodott a dán Köbenhavnban és Viborg­ban, illetve a horvát Koprivnicában, és játszott Veszprémben is. Elmondta, nagyon jól érezte magát a Lokinál, ahol gyönyörű éveket töltött el, az elmúlt két idénye is nagyon jól sikerült, rengeteget játszott, húzóemberré vált az utolsó időszakban is. Ha teljes lehetett volna az idény, a kiváló debreceni szurkolótábor előtt fejezi be, ahogy fogalmazott: „Biztos, hogy furcsa lesz visszatérni Debrecenbe az új évadban.”

„Úgy gondoltam, májusban jó szájízzel, jó idényt zárva hagyhatom abba a játékot – folytatta az EHF-kupa-győztes átlövő, aki a dunaújvárosi együttesben eddig két részletben tíz évet húzott le. – De jött a világjárvány, egyik napról a másikra »puff« lett az egésznek az Érd elleni március eleji bajnokink után. Akkor az járt a fejemben, hogy lehet, ez volt életem utolsó mérkőzése. Hazaköltöztünk Ercsibe, ami közel van Dunaújvároshoz. Aztán többször leültünk az újvárosi vezetőkkel, hogy mi lenne, ha folytatnám, és mások is egyre többször mondták a környezetemben, hogy mégsem így kellene abbahagynom, egy idény még biztosan bennem van. Ahogy mondták és mondták egyre többször, az ember hajlamos volt elhinni.”

Bulathot eleve úgy keresték meg a Kohásztól, mi lenne, ha segítene, de nemcsak a pályán, hanem az akadémián is utánpótlás szakmai igazgatóként.

„Hosszú távon számít rám a klub, az edzői papírom is megvan, szóval ha kell, edzőként is be tudok állni, de ez még a jövő zenéje – mondta Bulath Anita. – A felnőttcsapatban is rengeteg a fiatal, vannak, akik először léphetnek majd pályára az első osztályban, őket is terelgetni kell kicsit. Nem azt várják el tőlem, hogy hatvan perceket játsszak, s nem feltétlenül veszek részt az összes edzésen, hanem ahogy bírom. Azért a nyári alapozás során is próbálom mindenből kivenni a részem, csinálom, ahogy telik tőlem, és amit csak tudok, azt a pályán is hozzáteszem a csapat játékához.”