Életek és formák – Ballai Attila jegyzete

A francia női kézilabda-válogatott már kétszeres világbajnok, de akár azt is mondhatjuk, tegnap, a norvégok elleni varázslatos mérkőzésen nyerte meg az első döntőjét. Ama bizonyos 2003-as, ma már keserédes zágrábi finálét ugyanis sokkal inkább a mieink veszítették el. Persze bárcsak ugyanott tartanánk – de most nem ez a téma.

Azt a franciák szolgáltatják, hiszen idén ebben a sportágban már második vb-jükön diadalmaskodtak – januárban a fiúk is a norvégokat verték meg –, mintha e játékra születtek volna. Ez nem csupán afféle szólam, elnézve játékosaik arcát, gesztusait a Himnusz éneklésekor, egy-egy gól ünneplésekor, nyilvánvaló: életformájuk a sport, a küzdelem, a sikervágy. Csak a pénzért, még ha súlyos milliókért is, nem lehet valamit ennyire szeretni, azért ennyit, mindent áldozni.

A norvégokat is illik méltatni, a legutóbbi négy vb-n kétszer nyertek, idén is csúcsközelben jártak. A hagyományok, az adottságok, a merítési lehetőség miatt már-már alapvetésként fogadjuk el, hogy Brazília futballban, Kanada jégkorongban, az Egyesült Államok kosárlabdában szuperhatalom, de hogy az ötmilliós Norvégia miként vált azzá női kézilabdában, az a sport csodája. Svédország, Dánia s még inkább a 340 ezres lélekszámú Izland kézilabdájának tündöklése azt az érzetet kelti, hogy a zord éghajlat e tekintetben áldás, mert az év nyolc hónapjában szinte bármilyen szabadtéri tevékenység kizárt, de a további négyben is annyit esik az eső, hogy azt is ki kell dekázni, mikor futtassa meg az ember tíz percre a kutyát. Aki járt már Bergenben, Trondheimben, Larvikban, Gjövikben, az tudja: e városokban felemelőbbet el sem lehet képzelni, mint meleg és világos teremben sportolni. A norvégoknak sem véletlenül ennyire „eredendő” a viszonyuk a labdához; mintha testrészük lenne, mert nekik is, az őket képező mestereknek is életformájuk a kézilabda.

Meggyőződésem szerint ez a legfontosabb. Természetesen ezer ok is felsorakoztatható amellett, valaki, valami miért kiváló vagy kevésbé jó, de egyetlen érv mindig erősebb ezernél.

A nyolcaddöntőben kiesett magyar csapatról visszamenőleges hatállyal szögezzük le, hogy a világbajnok búcsúztatta, és három vereségét a vb első, második és negyedik helyezettjétől szenvedte el. Ez persze leginkább a kedélyét javíthatja annak, aki mindenképpen vigaszra szorul.