„Megvan a nyerő lengyel taktika, de Veszprémben erre nehéz lesz építeni”

WISLA PLOCK–MKB-MVM VESZPRÉM 34–33

CSOKNYAI ISTVÁN: – Mindenképpen pozitívum, hogy visszafogott teljesítménnyel is sikerült egyre csökkenteni a hátrányt. Amit Veszprémben illik, sőt le is kell dolgozni. Jómagam száz százalékig biztos vagyok a továbbjutásban. Bár amikor könnyű gólokat lőhettek a lengyelek – akikről azért megállapíthattuk, hogy nagyon jó csapatuk van –, a technikai hibáink és az eladott labdáink után, azért mínusz négynél nemcsak az ugrott be, hogy ez a hajó elment, hanem az is, hogy így a visszavágón még baj is lehet. Sajnos a védekezésünk nem állt össze, az eddig kimagasló párkapcsolatok és a belső területek hatástalanítása ezúttal nem volt tökéletes. Igaz, a szélről is szépen meglőttek minket, és a szerencsével is hadilábon álltunk. Támadásban a lövőink megdobták a magukét, beállóból is hoztuk a szokottat, a harminchárom lőtt gólnak idegenben elégnek kellett volna lennie a győzelemhez, még ebben a forró hangulatban is. Azért a nyolcaddöntő többi eredményét látva megállapítható, hogy a csoportkörös és az egyenes kieséses szakaszban nyújtott teljesítmény között óriási a különbség. Ilyenkor mindenki képes felszívni magát egy meccsre, a párharcra, itt ugye nincs sok idő a javításra, nincs hibázási lehetőség. De legalábbis nem sok. A Wisla Plock eksztázisban játszott, Eklemovics Nikola legszebb veszprémi napjaira emlékeztetett. Legyen ez a szűk győzelem az övék, megérdemlik, megdolgoztak érte. A párharc nincs lefutva, miként a nyolcaddöntők többsége sem. A hibáinkból azonban tanulnunk kell, rendezni kell a sorokat, biztos vagyok benne, hogy az első meccsről készített felvételt a héten rongyosra nézik a veszprémiek.

SKALICZKI LÁSZLÓ: – A lengyelek úgy taktikáztak, hogy lassú, kevés gólos mérkőzésen nincs esélyük a győzelemre, ezért kihasználva a kreativitásukat, gyorsaságukat belevitték a Veszprémet egy ilyen ütközetbe. Erőltették a rövid lefolyású játékot, ami Manolo Cadenas edzőnek egyébként is sajátossága. Okosan nem szemből, hanem oldalirányú mozgást követően támadták az erősebb fizikumú játékosokat foglalkoztató Veszprémet, és vonalról – beállóból, betörésből, szélről – próbáltak meg eredményt elérni. Megnyitott, kevés faultos, sokmozgásos védekezésükkel beáldozták a beállós körüli területet, Renato Sulic jól meg is szórta őket, kapusaiknak sem lehetett könnyű ilyen fal mögött a dolguk. Tőlünk Nagy Lacit kell kiemelnem, aki góljai mellett az irányításból is alaposan kivette a részét, és az előző idénnyel ellentétben ezúttal a jobbkezes átlövő poszton is képesek felnőni mellé a társak. Momir Ilics góljai mellett védőmunkájáért is dicsérhető. Bár a nyerő taktikájuk a jelek szerint megvan a lengyeleknek, azért a veszprémi katlanban nehéz lesz ugyanerre építeniük. Figyelni kell, hogy kevés lehetőséget adjunk a kontrákra, időben bele kell kényszeríteni őket a faultokba, és a támadásban-védekezésben legalább két cserét igénylő lengyel taktikai is a több nyerőembert soraiban tudó Veszprém malmára hajthatja a vizet.

NANTES–PICK SZEGED 31–23

CSOKNYAI ISTVÁN: – Jó volt a kezdés, tíz-tizenöt perc után aztán kezdett nagyon nem ízleni a franciák stílusa. Jellemzően előbb halogatták a támadásokat, majd abból gyorsítottak, ezekre nem tudtunk reagálni. Fájó lehet a vereség, főként mert nincs ekkora különbség a két csapat között. Mindkét együttes keretének erőssége súrolja a BL-szintet, amit a párharcuk is megmutatott. Ezért talán nem a vereség a fájó, hanem annak nagysága. A továbbjutás alighanem így is meglesz, remélve közben, hogy a folytatásban kiegyenesedik a Szeged. Hétközi meccsük volt, plusz utazás, én leginkább ennek tudom be azt a tompaságukat, ami a nyolcgólos vereséghez vezetett. Mert ez a Szeged nem volt olyan acélos, amit megszokhattunk tőle.

SKALICZKI LÁSZLÓ: – Magabiztos volt a kezdés, az elején működött is a bújtatott öt egyes védekezés, de utána már a belső területeket nem tudták levédekezni a szegediek. Ehhez párosult több taktikai hiba. Átlövőből kevés veszélyt jelentettünk, és Balogh Zsoltra láthatóan készültek, az ő játékát sikerült megszűrniük.

CSURGÓ–ADEMAR LEÓN 31–27

CSOKNYAI ISTVÁN: – A nagy darálóban, erőltetett menetben lévő Csurgó összeszedte magát – a kerete nem olyan bő, mint a Veszprémé és a Szegedé –, és a kezdés után nagy tempót diktált. Várható volt, hogy a húsz gólt hozó első félidő után ettől azért elmarad a Csurgó, de a Leónt is figyelemre intette, hogy a szünetben rendezze a sorait. Mindkét együttes visszavett az iramból, és ez a Csurgónak kedvezett, mert a pályán az történt, amit akart, bár a hajrá így is izgalmas lett. Imre Vilmos együttese értékes, reméljük, hogy őket negyeddöntőhöz segítő győzelmet aratott. Le a kalappal előttük!

SKALICZKI LÁSZLÓ: – Jó felfogásban kezdtek a hazaiak, a Lele, Puhovszkij, Szöllősi trió játéka meghatározó volt, és jól kapcsolódott hozzájuk két lövő, előbb Savic, majd Grebenár. Döntőnek bizonyult, hogy a gyorsított játéknak köszönhetően meglett az az előny, amit a folytatásban megvédtünk. A második félidőben a pozíciójátékba kényszerített spanyoloknak azért voltak gondjaik…