„Nem aggódtam az első félidő közepéig, amikor nyolc nyolcra álltunk – elemezte a történteket az edző, aki már bejelentette, az évad végén feláll a szegedi kispadról. – Ekkor eltörött valami a csapatomban. Sem agresszivitásban, sem futógyorsaságban nem állta a versenyt. Ellenfelünk tizenöt lerohanásból tizennégy gólt lőtt, támadói harminchétszer törtek be a hatosunkig, ebből huszonhét gólt szereztek.”
Nagyon beszédes számok… Ehhez tegyük hozzá, a szegediektől hatszor vették el a labdát lépéshiba miatt (ennyi hibát nem követ el egy-egy élgárda az egész idény alatt), valamint hét büntetőt ítéltek ellene.
„Nem látok bele játékosaim fejébe, nem tudom megmondani, hogy a hibáinkat betudhatjuk-e lassúságunk, nem eléggé dinamikus játékunk és technikai hibáink mellett bizonyos lelki, akarati vagy motivációs gondoknak, netán a játékosok szerződését, jövőjét érintő bizonytalansági tényezőknek is, amelyekről nem engem kell kérdezni – folytatta Skaliczki László. – Azt viszont látom, hogy nagyobb tét esetén, fokozott nyomás alatt nem minden játékosom tud kiemelkedő teljesítményt nyújtani. Néhányan pedig képtelenek a BL szintjének megfelelő játékra."
Mikler késszúrásként élte meg két beállójuk kiesését
