– Kezd már idegeskedni?
– Kellene? – kérdezett vissza mosolyogva Ambros Martín, a Győri Audi ETO KC vezetőedzője.
– Lassan mégiscsak elkezdődik élete első magyar bajnoksága.
– Attól még nem vagyok ideges. Izgatott annál inkább, várom már a rajtot. Egy dolog szorgalmasan edzeni, készülni, és egészen más, amikor végre jönnek a meccsek, a versengés – ez az, ami engem éltet.
– Különösebb versengésre ne számítson, a realitás is az, meg a klub szurkolói is azt várják, hogy meccsei legtöbbjét tíz-tizenöt góllal nyerje meg az ETO.
– Az nem lenne jó.
– Pedig néhol szoktak neki örülni.
– Én nem hiszem, hogy így lesz, de ez nem is baj. Ha minden sikerül, és az összes meccsedet tíz-húsz góllal nyered meg, akkor nem szoksz hozzá ahhoz a szituációhoz, hogy hátrányból kell játszanod, és esetleg egy egész meccsen át futnod kell az eredmény után; vagy ahhoz, hogy fej fej mellett haladsz az ellenfeleddel, és a végén kell valami különlegeset nyújtanod. Ritkábban vagy rákényszerítve, hogy ilyen éles meccseket játssz, márpedig erre a tapasztalatra is nagy szükség van.
– Amint az a tavalyi Bajnokok Ligája-sorozat is megmutatta.
– Például.
– Hogy halad a csapatépítés, meg a spanyolos stílus kialakítása?
– Nagy fába vágtuk a fejszénket, el fog tartani egy darabig, amíg tökéletesen begyakorolunk mindent, ráadásul azok, akik az olimpián szerepeltek, csak néhány napja dolgoznak velünk; de hát nem is augusztus végén kell csúcsformában lennünk, van rá időnk. A magyar játékosok viszont, akikkel most már másfél hónapja együtt dolgozunk, nagyon gyorsan tanulnak, ami a többiek számára is könnyebbség lesz, hiszen egy – már jobban működő – rendszerbe illeszkednek be.
HA ARRA IS KÍVÁNCSI, MIKÉNT ÉRTETI MEG MAGÁT A JÁTÉKOSOKKAL A SPANYOL EDZŐ, ÉS HOGY ÉRZI MAGÁT GYŐRBEN, KERESSE A NEMZETI SPORT SZERDAI SZÁMÁT!