A hosszabbítás az utolsó pillanatban dőlt el, mert Fazekas új, Bundesliga-csapattól kapott „konyhakész” szerződéséről már csak az ő aláírása hiányzott. A német ajánlattal azonban versenyre kelt a Veszprémé – és „célfotóval” ugyan, de nyert. Mivel a fizetési ajánlat nagyjából hasonló lehetett (pénzről a szerződése értelmében Fazekas nem beszélhet), felvetődik a kérdés, ki és mi győzte meg a kapust a maradásról.
„Hogy fiaimmal folytassam, Gergő tehetséges, és Éles József remek iskolájában, ahová imád járni, kitűnő szakemberek gondoskodnak arról, hogy talentumát kibontakoztathassa, majd továbbléphessen – magyarázta döntését Fazekas. – Ezért nem szívesen vinném másik, netán német nevelőklubba. A középső fiam, Máté az ősszel kezdi el az iskolát, és családunk szerencsésebbnek tartja, ha írni, olvasni előbb magyarul tanul meg.”
A család szent, a családért mindent – tiszteletre méltó és mindenképpen méltányolandó életelv. A kézilabdás szakmai érvek nemkülönben.
„Hosszan elbeszélgettem Carlos Ortegával, csapatunk új edzőjével, aki nem kertelt, közölte velem, ragaszkodik a játékomhoz, és nagy céljai eléréséhez mindenképpen Veszprémben akar tartani – folytatta a kapus. – Így végül hároméves szerződési ajánlatot kaptam, és ezt a mai zűrös világban, harmincöt évesen nem lehetett visszautasítani. Profinak érzem magam, akinek egy-egy döntéskor az érzelmeket gyakran ki kell kapcsolnia, s inkább az eszére kell hallgatnia, de Veszprém esetében, bevallom, az érzelmi kötődés is fontos volt. Karrierem, sikereim kilencven százalékát ennek a klubnak köszönhetem. Most már könnyebben kezdem meg a válogatott edzőtáborozást a vébéselejtezőkre és Londonra. Jó érzés hűségesnek lenni.”