Elek Gyula 1949-től a Taurus, az Elektromos, majd a Bp. Kinizsi, illetve a Ferencváros színeiben kézilabdázott, visszavonulását követően 1966-tól egy rövid megszakítással mintegy három évtizeden át, 1992-ig az FTC női csapatának edzőjeként dolgozott. Vezetésével számos sikert értek el a zöld-fehérek, 1966-ban, 1968-ban, 1969-ben és 1971-ben magyar bajnokságot, 1967-ben, 1970-ben, 1972-ben és 1977-ben Magyar Kupát nyert az együttes.
Elek Gyula edzői pályafutását nemzetközi sikerek is színesítették, 1971-ben csapatával BEK-döntőbe jutott, amelyben mindössze két góllal maradt alul a korszak egyeduralkodó szovjet csapata, a Szpartak Kijevvel szemben. A nemzetközi kupagyőzelem sem maradt el, az együttes 1978-ban az NDK-beli Leipzig ellen 18–17-re győzött a KEK-döntőben, így elhódította a trófeát, egy évvel később pedig a döntőig jutott a Ferencváros.
Felesége, a 2005-ben elhunyt Rothermel Anna kapusként tagja volt az 1965-ban világbajnok magyar válogatottnak. Fia, Elek Gábor 2008 óta a Ferencváros női csapatának edzője, és édesapja nyomdokait követve 2011-ben KEK-et nyert az együttessel.
Elek Gyula edzői pályafutását nemzetközi sikerek is színesítették, 1971-ben csapatával BEK-döntőbe jutott, amelyben mindössze két góllal maradt alul a korszak egyeduralkodó szovjet csapata, a Szpartak Kijevvel szemben. A nemzetközi kupagyőzelem sem maradt el, az együttes 1978-ban az NDK-beli Leipzig ellen 18–17-re győzött a KEK-döntőben, így elhódította a trófeát, egy évvel később pedig a döntőig jutott a Ferencváros.
Felesége, a 2005-ben elhunyt Rothermel Anna kapusként tagja volt az 1965-ban világbajnok magyar válogatottnak. Fia, Elek Gábor 2008 óta a Ferencváros női csapatának edzője, és édesapja nyomdokait követve 2011-ben KEK-et nyert az együttessel.
