Kovács Péter elmondta: a szövetség elnökének kérésére a választás előtt leült norvég kollégájával, hogy tudnának-e együtt dolgozni.
„Egy étteremben találkoztunk, beszélgettünk, és ő azt mondta nekem: nem akar magyar kapitány lenni, nekem kell a kispadra ülni, de szívesen dolgozna velem. Erre két tanú is volt, a menedzserei. Aztán mindez három nap alatt megváltozott, és ezért nem ő a hibás – fogalmazott Kovács, hozzátéve: azon a megbeszélésen a Kovács, Böhn páros felállás körvonalazódott, magyar irányítással. – A korom miatt is, meg végül is magyar vagyok, ami nagyon fontos lett volna itt és most.”
Az edzőbizottság ajánlásával kapcsolatban Kovács elmondta: Zimbabwéban tartózkodott éppen, amikor a testületet vezető Németh András felhívta és közölte vele, ő a támogatottjuk.
„Ez akkor némi optimizmust csepegtetett belém.” Ezek után meglepte a szövetségi döntés, bár voltak jelek, amelyek erre utaltak. „Velem ez negyedszer történt meg, volt bennem célpesszimizmus, voltak előzmények.”
Az edző szerint ezt a döntést a választás előtt elhatározták, már korábban eldőlt a kandidálás bizonyos vezetők fejében.
Arra a felvetésre, hogy a hazai klikkharcok miatt volt érdemes külföldről frissíteni más mentalitású trénerrel, Kovács azt válaszolta: sosem lobbizott magáért, nem volt senkivel ellentéte, számára nagyon szimpatikus ember Karl Erik Böhn, viszont csak hat hete ismerkedik a magyar kézilabdával, s nem is igen tudja itthon senki, milyen edző, milyen edzésmódszerei vannak.
Arra, hogy egyesek szerint ő sikertelen edző, úgy reagált: szegedi eredményei, utánpótlás-kapitányi érmei magukért beszélnek, s „ilyen alapon még Mocsai Lajosra is rá lehetne húzni, hogy eredménytelen edző”.
„Ez a csapat az elmúlt években nem volt csapat, nyűg volt sokaknak a válogatottság. Nem volt egység, fegyelem. A történtek ellenére nagyon drukkolok a norvég kollégának és a gárdának” – szögezte le Kovács Péter, hozzátéve: neki pedig valószínűleg ismét külföldön kell munka után néznie.