A chileiek kézilabdaleckét vettek a mieinktől

Nem kegyelmeztek: a magyar válogatott megszórta a sokkal gyengébb chileieket (Fotó: Imago)

A chileiek sokban nem reménykedhettek az első találkozójuk alapján, legfeljebb abban, hogy egy ideig tartani tudják a lépést a magyar lányokkal – nos, 2–2-ig ez sikerült is nekik, utána viszont a két csapat egy jó edzőmeccset játszott...

A magyar válogatott zsinórban ötször talált be a sok technikai hibával játszó dél-amerikaiak kapujába, a különbség pedig folyamatosan nőtt. A magyarok lábbal simán verték a chileieket, így nem volt nehéz ziccereket kialakítani, ráadásul a leindítások utáni helyzeteket (elsősorban Vérten Orsolya révén) kíméletlenül kihasználta a csapat – csak az első játékrészben hét gyors indításos gólt jegyezhettek fel a mieink.

A 20. perc táján Kovacsics Anikó is pályára lépett – bokaszalag-sérülése óta először –, és bár kicsit "rozsdásan" mozgott, legalább volt alkalma játékba lendülni.

A magyar csapat ugyanis nagyjából kedve szerint lőtte góljait, a chileiek két kapusa az első húsz kísérletből összesen egyet tudott hárítani. Az átlövések ültek, a rengeteg megszerzett labdával (merthogy bűnrosszul passzoltak a chileiek) egyik lerohanást a másik után váltották gólra a mieink. 

A 24–6-os első félidő után nem várhatott senki gyökeres változást a folytatásra. Nos, nem is változott a játék, Vérten leindításból újabb góllal nyitott, majd a 36. percben Juhász Gabriella találata után „közte húsz" volt a különbség.

Lassacskán mindenki meglőtte a maga gólját, leszámítva a tegnapi combsérülése miatt inkább pihenő Bulath Anitát, és a Tunézia ellen az arccsontjára ütést kapott Tóth Tímeát, aki a kispadon ülte végig a meccset, meg persze a kapusokat.

Nyitott kérdések már nem maradtak, legfeljebb az, hogy melyik magyar játékos szórja meg magát a legjobban, no meg hogy a chileiek megkapják-e két mérkőzésen a száz gólt. Mivel a románoktól 51-et kaptak, a mieinknek legalább 49-et kellett ehhez lőniük: a 42. kilenc perccel a vége előtt lett meg a villogó Juhász találatával, ekkor „szerény" 30 góllal vezetett a válogatott. A vége 48–14 lett, tehát a chileiek megálltak 99 kapott gólnál – a lelkes dél-amerikaiak nem voltak egy súlycsoportban a magyarokkal.

A végtelenül sima meccsből nem sok következtetést lehet levonni a következő, sokkal nehezebb mérkőzésekre: folytatás hétfőn Románia ellen – az már éles találkozó lesz. Mert a vasárnapi egy erős edzésnek volt jó.

A mieink játékában ugyan most is akadtak hibák, figyelmetlenségek, de a találkozó legnehezebb feladata valószínűleg az volt a számukra, hogy végig komolyan tudják venni a meccset.