Az elcsalt meccslabda

Amíg a göndör fürtű kisvagány – aki láthatóan a görög Veriában légióskodó édesapja nyomdokain lépked a csínytevésben – rendszeresen munkát ad Mitya bácsinak, a népszerű fürdőhely működtetőjének, addig híres apukája Zsigmond Györggyel, a veszprémi beállóssal az oldalán az őrületbe kergeti Csoknyai Istvánt, másik volt csapattársát a lábteniszpályán.
Már akkor botrányszagú volt a levegő, amikor Csoknyai keményen "lerúgott" labdáját a beállós úgy fejelte vissza, hogy a labda a hálótartó vas mögött esett az ellenfél térfelére, mert ebből óriási vita kerekedett.
"Gyerekek, én tanultam fizikát, ilyen röppálya nincs – replikázott Csoknyai, a Fotex meccsrekordere. A másik oldalon persze néma csend volt.
Igazi balhé akkor kezdődött, amikor a döntő szettben meccslabdánál Csoknyai játszótársa, Solymosi Vilmos ászt szervált. Éles, érezve a bajt, szó nélkül felkapta a labdát, és elindult szerválni. Mintha a riválisok rontottak volna nyitást. Parázs szócsata következett a hálónál, és Csoknyaiék – vesztükre – belementek az új adogatásba. Végül Élesék nyerték meg "A nap strandbajnoka" címet.
A történetnek itt nincs vége. A "csalás" után a zrikálás magasiskolája Évike büféjében folytatódott, amikor Zsigmond egy pohár sör és egy kaján mosoly kíséretében azt mondta a veszíteni nem tudó veszprémi csapatkapitánynak: "Csoki, lehet, hogy mégis bent volt a szerva a meccslabdátoknál."