Kissé zavarodottan és szétszórtan kezdte a mérkőzést a Győri Graboplast ETO KC, amely miként játékosai korábban megígérték cseppet sem tűnt elbizakodottnak.
Annak ellenére sem, hogy az egy héttel ezelőtti első mérkőzést kilenc góllal nyerte hazai környezetben. A hazája bajnokságában a középmezőnyhöz tartozó norvég csapat mindent egy lapra feltéve, rettentően lelkesen küzdött, látszódott a hazai játékosokon, hogy egyetlen esélyük, ha már az első pillanatoktól kezdve teljes energiájukkal tetemes hátrányuk ledolgozására összpontosítanak. Róth Kálmán tanítványai a nyolcadik percig mindössze egyszer találtak a hálóba, és félő volt, hogy ettől vérszemet kaphat a Vag, azonban nemcsak az ETO-nál voltak hibák, hanem a norvég együttes is képes volt nagy ziccerek elpuskázására. Ébredve a kezdeti indiszponáltságból, az ETO folyamatosan próbálta csökkenteni hátrányát, az összesítésben szerzett előnye pedig a szünet közeledtével már nem forgott nagy veszélyben. Ezekben a pillanatokban különösen Mehlmann és Sirina teljesítménye volt a meghatározó a zöld-fehéreknél, míg a norvég csapatban a teljes támadósor próbált részt venni a helyzetek kidolgozásában és eredményes végrehajtásában. A félidő végén négygólos hátránnyal vonulhatott pihenőre a Graboplast ETO, és érezhető volt, hogy az öltözőben Róth Kálmán vezetőedző alapos fejmosást tart majd. Vélhetően mindez be is következett, mert a második játékrészt két gyors, látványos góllal kezdte a Győri Graboplast ETO KC ETO, amely a második 30 percben a vezetést ugyan nem tudta átvenni, de egy pillanatra sem tette kérdőjelessé a továbbjutás kérdését, hiszen többször is egyenlíthetett volna, azaz az összesítésben tetemes volt az előnye. Ekkor már a hazai csapat is fáradni látszott, és sok hibával játszott, de szimpatikusan tovább küzdött, ezáltal pedig a mérkőzés meglehetősen jó színvonalú, végig lendületes játékot hozott.
A gyôri Görbicz Anita (jobbra) hat gólt lôtt Norvégiában a Vagnak, és Mehlmann-nal, Sirinával, valamint Vértennel együtt a visszavágó fôszereplôje volt (Fotó: Czagány Balázs)
Jóllehet a Graboplast ETO mindenben nem felelt meg a várakozásoknak, de a legnagyobb erénye az volt, hogy kezelni tudta a kezdeti heves norvég rohamokat, és felnőtt a feladathoz, hogy európai sztárcsapathoz méltóan meg tudja tartani otthon kiharcolt előnyét, és ezzel bejusson az EHF-kupa döntőjébe. A másik elődöntőből a dán Viborg 56–50-es összesítéssel jutott a fináléba, mert a visszavágón 31–24-re (15–8) nyert a norvég Nordstrand ellen. A Győrrel május 15. és 23. között mérkőzik a trófeáért.
Ilyen mérkőzésre számított a visszavágó előtt? – kérdeztük Róth Kálmántól – Nem kézilabdáztunk jól, különösen az első félidőben hiába kértem, hogy saját ritmusunkban játsszunk, nekünk nem megy a lassú játék. Szerencsére tudtunk ezen változtatni, és ha türelmesebbek vagyunk, ha még átgondoltabban játszunk, akár az eredményt is megfordíthattuk volna. Most azonban büszke vagyok, hogy döntőbe jutottunk, máshol erről könyvet írnak, a mi esetünkben viszont már ezt természetesnek veszik.