Ha a válogatott nem jut vb-döntőbe, biztosan Farkas Ágnes (valamint még néhány magyar játékos) nyári külföldre igazolási botránysorozatára, netán a Dunaferr EHF-kupa-döntőjére emlékeznénk, de Mocsai Lajos csapatának fergeteges világbajnoki menetelése és döntőbe jutása minden egyéb eseményt elhomályosított.
Már csak az a kérdés, hogy a franciák ellen már-már megnyertnek hitt, majd csúfos hajrában elbukott finálét miként tegyük el az emlékezetünkben. Gondolhatunk a döntőre úgy, mint amelyben újra sikerült ezüstérmet nyerniük (ebből a nagyon szépen csillogó éremből már gyűjtöttünk egy szakajtóval), és úgy is, mint legjobbjaink sydneyi olimpiai fiaskójának megismétlésére. Ki-ki ízlése, vérmérséklete és értékrendje szerint.A fináléban történteknek azonban van egy másik olvasata is. A franciáké. Ôk ugyanis csaknem olyan tanácstalanul álltak (és állnak) a döntő hajrájában történtek előtt, mint a magyarok. Nekik sikerült a csoda, ők éltek a körülmények adta lehetőségekkel, profin kihasználták a mieink összeomlását, és az ezüstéremmel már-már megelégedő játékosok felálltak a padlóról és hirtelenjében világbajnokká váltak. Akárcsak Sydneyben a dánok, akik az olimpiai aranyat varázsolták ki a Mocsai-csapat kezéből.Vajon 2004 decemberében miként emlékezünk az athéni fináléra?
Legfrissebb hírek
