Könnyes érkezés

A Körcsarnokhoz hétfő délutánra tervezett fogadás sem volt az igazi, az ezüstérmes csapatra kitartóan váró ezer ember is arról beszélt leginkább, hogy mi lenne itt, ha Mocsai Lajos tanítványai aranyérmesként térhetnének haza. Vélhetően akkor le kellett volna zárni a környéket a tömeg miatt, így azonban bőven volt hely a lelátókon és a küzdőtéren.
Három óra után néhány perccel gördült be a csapat busza, s már ekkor szólt a vastaps. A lányok a csarnokban felállított színpadra vonultak, ott többek között Schmitt Pál, a MOB elnöke és Gyurcsány Ferenc sportminiszter köszöntötte őket. Látszott rajtuk, elcsigázottak a tíz vb-meccstől, szomorúak az elszalasztott lehetőség miatt, ám megpróbáltak mosolyogni, legalábbis amíg tudtak.
Amikor a vb kiemelkedően legjobb kapusa, az All Star-csapatból pazar teljesítménye ellenére kimaradt Pálinger Katalin lépett a mikrofonhoz, néhány másodpercre visszatért a zágrábi döntő legszebb pillanatainak hangulata. A dunaújvárosi világklasszis könnyeivel küszködve idézte fel az elmúlt két hét legemlékezetesebb pillannatait, majd megköszönte mindenkinek a csodálatos szurkolást. Farkas Ágnes, aki betegen küzdötte végig a vb-t, és kulcsszerepe volt a Dél-Korea elleni győzelemben, már nem bírta ki sírás nélkül. "Sok mindent tudnék mondani, ha tudnék beszélni – kezdte rekedten a Dániában légióskodó átlövő. – Köszönöm a lányoknak ezt a gyönyörű menetelést, köszönöm, hogy a csapatkapitánya lehettem ennek a magyar válogatottnak!” Idáig jutott, amikor zokogva a helyére sétált.
Búcsúzóul felhangzott a Himnusz, s a lányok egymás kezét fogva sírtak szívszaggatóan. Könnyeiken keresztül talán látták a zsúfolásig megtelt Körcsarnokot, amely az aranyérmes válogatottat fogadta volna...