Varga Ádám: A célom az arany volt, de az éremmel is nagyon elégedett vagyok
A kétszeres olimpiai ezüstérmes kajakos, Varga Ádám a párizsi olimpia óta rengeteg meghívásnak tett eleget, zsúfolt heteken van túl, legfőképp a katonai kiképzés miatt, amit a sportszázad miatt kellett elvégeznie.
„Azért az olimpia után volt két hét, amit pihenéssel töltöttem, jól esett, de elviseltem volna dupla ennyit is. Öt hetet elvitt a kiképzés, a maradék két hét volt az enyém. Ekkor egy hosszú hétvégét töltöttem a Magas-Tátrában túrázással, meg voltam kenutúrán a Szigetközben. Jövő héten utazom Kínába versenyezni, utána pedig vissza tudok majd állni szép fokozatosan az edzésbe” – idézte fel az elmúlt hetek programját Varga, aki az olimpiai döntőre is visszaemlékezett.
„Általában úgy szoktam versenyezni, hogy elindulok, megyek egy jó tempót és reménykedem, hogy kitart az erőm a végéig. Ha nem, akkor az utolsó bólyákat már csak visszafelé számolom, ha pedig igen, akkor megpróbálok hajrázni, finiselni. Az olimpia annyiból másabb volt, mint más verseny, hogy itt a döntő előtt néhány órával már mindenkiben benne volt egy előfutam, amit közel a maximumhoz teljesítettünk. Ilyenkor a döntő elején még lehet, hogy úgy érezzük, bírni fogjuk a tempót, aztán a végére kiderül, hogy mégsem. Ráadásul a döntőben Kopasz Bálint és a portugál Pimenta közé kerültem, ezért beszéltünk az edzőmmel, hogy mi lenne, ha most nem szokásos taktikával mennék, hanem egy picit lemaradnék az elején és a végén jönnék föl. Ennek ellenére a rajthoz még úgy álltam oda, hogy csinálom a saját szokásos taktikámat, aztán 60-70 méter után mégis váltottam az utóbbi taktikára. Úgy voltam vele, hogy érmet szeretnék, aztán féltávnál, amikor a negyedik voltam, éreztem, hogy az addig vezető Pimenta hátul van, akikkel meg egy vonalban vagyok, azoknál valószínűleg jobb állapotban vagyok. Éreztem az erőt és onnantól már azon gondolkodtam, hogy honnan indítsam a hajrát. Végül 350 méterrel a vége előtt indítottam el, és ezt szerintem nem is választhattam volna ki jobban. Szépen megindultam felfelé, éreztem, hogy jövök fel és van még erőm. Közeledtem a cseh Dostához is, de végül a második hely lett belőle. Ha hosszabb lett volna a táv, akkor én is később finiseltem volna. Igazából az arany volt a célom, de az éremmel is nagyon elégedett vagyok, mert éremmel szerettem volna hazajönni” – mondta Varga.
