Sajnálatos sérülések miatt két neves hiányzója is van a debreceni Divízió-I-es jégkorong-világbajnokságon szereplő magyar válogatottnak. A Dunaújváros védőjét, Tokaji Viktort a Ferencváros kanadai légiósa, Rob Niedermayer keményen a palánkra lökte az egyik bajnokin, amelynek következtében a védő egyik kulcscsontja eltörött, míg a másik vállában elszakadtak a szalagok. A fehérvári Gröschl Tamás a lendületbe jövő Erdősi Pétert próbálta megállítani, de rosszul lépett, támaszkodott, így sípcsontja bánta a történteket, amely eltörött.
Mind a két, jelenleg is lábadozó korongos a vb eddigi három mérkőzését a televízióból nézte, de a britek és a lengyelek ellen már a helyszínen szurkolnak társaiknak.
Kínát magabiztosan verte a magyar együttes (fotó: Czagány Balázs)
Kínát magabiztosan verte a magyar együttes (fotó: Czagány Balázs)
Kínát magabiztosan verte a magyar együttes (fotó: Czagány Balázs)
Kínát magabiztosan verte a magyar együttes (fotó: Czagány Balázs)
- A norvégok elleni nyitó mérkőzésen szerintem egy kicsit a kelleténél is több drukk volt a fiúkban - kezdi Gröschl Tamás -, de az utóbbi évek egymás elleni eredményeit figyelembe véve bíztam a pontszerzésben. Azóta viszont a csapat egyenletesen kimagasló teljesítményt nyújt. A japánokról nem tudtam sokat, kíváncsian vártam, mire képesek. Az első harmadtól eltekintve viszont azt láttam,, hogy a i játékunk és akaratunk dominált a mérkőzésen, plusz láthattam egy kimagasló kapusteljesítményt. Utóbbira egyébként igaz mind a három találkozónk, ami a védekezésünket is dicséri. Nem véletlen, hogy Pat Cortina ennyi hangsúlyt fektet erre, sokat gyakoroltunk, készültünk külön úgy Fehérváron, mint a válogatottban.
Szavazás
- Mit vár a folytatástól? - Nehéz lesz. Talán a papírforma szerint a lengyel nehezebb, de óva intet bárkit is a britek lebecsülésétől. Egy megfiatalított kerettel érkeztek, éppen ezért teljesítményük hullámzó és kiszámíthatatlan. Ki tudja előre, éppen mikor kapják el a fonalat, mikor jön ki nekik a lépés. A lengyelek viszont éppen az ellenkezőjét képviselik: rutin, kiegyensúlyozottság. Ebben van az erejük. Ellenük eddig nem nagyon ment, talán most majd szombaton, egy ki-ki meccsen másként lesz.
- Ha nem is teljesen hasonló leosztásban - hiszen akkor az ellenfélhez hasonlóan pontveszteség nélkül álltunk négy fordulót követően -, de 2002-ben Fehérváron a vb utolsó fordulójában buktuk el a feljutást. Bár akkor nem volt a csapat, csak a keret tagja, hogyan emlékszik vissza, mi hiányzott a még nagyobb bravúrhoz: az erő vagy a motiváció, hogy ne elégedjünk meg az addigi szereplésünkkel? - Így utólag a egy kicsit másként látom a történteket, de véleményem szerint a fizikai fáradtság mellett az is benne volt a csapatban, hogy mi már túlszárnyaltuk a legmerészebb elképzeléseket, megvertük a norvégokat, megtettük a magunkét, legrosszabb esetben már tuti miénk a második hely. Biztos vagyok benne, a csapat tanult abból az évből, az évek alatt fizikailag is fejlődtünk, hiszen még két vb letudtunk és Pat Cortina sem az az edző, aki hagyja a csapatát belesétálni egy ilyen csapdába.
- Még egy utolsó kérdés, mi a helyzet a lábával? - Köszönöm, már jobban vagyok, tudok közlekedni… Eddig ugyanis leginkább helyhez, pontosabban az ágyhoz voltam kötve.
- Oda kell figyelni a hátralévő két mérkőzésre - válaszolta megkeresésünkre Tokaji Viktor -, bár a britek ellen esélyesebbek vagyunk, azért tudnak küzdeni, harcolni ők is. Ráadásul számomra összeszedett csapat benyomását keltették. A lengyelek ellen eddig egy iksz volt a legjobb eredményünk és bár vertünk meg már náluk jobb csapatokat is a közelmúltban, ellenük valahogy nem megy. Remélem, ezúttal másként lesz. Bízom a csapatban, remek formában vannak a fiúk és nagyon együtt van a társaság. Kiválóan játszottak eddig és Kína ellen is tudtak gólarányt javítani, ami a hasonló kötelező győzelmek esetében nem mindig jött be, igencsak kínlódtunk ezeken az összecsapásokon. Nagyon szoros a csoport, benne az élmezőny is. Talán Kína lóg ki belőle egyedül és egy kicsit a britek. Az a lényeg, hogy merjünk játszani, hiszen már többször is bebizonyítottuk, hogy tudunk játszani. Benne van a csapatban a győzelem és nem félek kimondani, még a feljutás is.
- Benne volt 2002-ben is, de az i-re a pontot mégsem sikerült feltenni. Mi hiányzott? - Egyrészt valóban elfáradtunk a sorozat végére, de amit három év távlatából másként látok, hogy kishitűek voltunk. Nem hittünk a magunkban, a csapatban és a feljutásban. Az azóta eltelt évek alatt viszont szereztünk elég rutint és önbizalmat ahhoz, hogy már kellő magabiztossággal viseljük el ezt a terhet. Szerintem ha idén ismét ott állunk a kapu előtt egy lépéssel, ezen nem múlhat majd a bravúr…
- Hogyan gyógyul a vállsérülése? - Alakul. Hirtelen mozdulatoknál még vigyázni kell, akkor érzek szúrást, de a mozgástartományom kilencvenöt százalékos. Már csak egy kis időt kell kivárnom, hogy teljesen elmúljon és akkor kezdhetem az erősítést.
