A világelitbe vágyik a válogatott

Nos, anélkül, hogy a magunk részéről bármit is elkiabálnánk, vagy mázsás teherrel nyomnánk agyon Pat Cortina szövetségi kapitány játékosait, az mindenképpen kijelenthető, hogy a debreceni Főnix-csarnokban rendezendő divízió-1-es világbajnokságon valóban megszerezhetőnek tűnik a feljutást jelentő első hely. Ugyanakkor arról sem szabad megfeledkezni, hogy az aranyéremre legalább ilyen eséllyel pályáznak a norvégok, a lengyelek és a japánok, sőt még a britek is szerezhetnek meglepetést, azaz talán csak a kínai együttes lép úgy jégre, hogy nem az első hely megszerzését, sokkal inkább a kiesést jelentő utolsó hely elkerülését tekintheti elsődleges feladatának.

Hogy akkor mégis mi táplálhatja a fentebb említett optimizmust?
A hazai pálya mindenkori előnye mellett elsősorban az a tény, miszerint az elmúlt esztendőkkel ellentétben ezúttal nincs a mezőnyben olyan kiemelkedő képességű s a feljutásra egyértelműen esélyesnek tekinthető csapat, mint volt például két évvel ezelőtt a kazah, tavaly pedig a fehérorosz válogatott. Még világosabban fogalmazva: ezen a tornán olyan kiegyenlített mezőny gyűlt össze, hogy a kínaiakat leszámítva gyakorlatilag minden gárda ugyanúgy lehet első, mint ötödik.

A harmadik hellyel elégedett a szövetség

Ez természetesen a magyar válogatottra is igaz…
Hogy végül milyen végeredmény születik majd, az sok mindentől függ, számíthat a pillanatnyi forma, a szerencse, a közönség támogatása, egy-egy apró, ám annál végzetesebb hiba, azaz valószínűleg tényleg csak apróságokon múlik majd, hogy például a Pat Cortina irányította magyar válogatott hányadik helyen zárja majd a debreceni napokat. Nem csoda, ha a szövetség hivatalos elvárása sem a maximumot irányozza elő, hanem amolyan középutas megoldásként a harmadik hely megszerzését tűzte ki célul a csapat elé, ami természetesen nem jelenti azt, hogy végül ne lehetne ennél jobb a szereplés.



---- F ---- M