A magyar agy

Írta: baryÍrta: bary

Egy országos hetilap neves szakemberek véleményéből állított össze egy csokorra valót. A prominens személyek között vannak volt szövetségi kapitányok, edzők, volt válogatott labdarúgók, rövidebb- hosszabb ideig regnáló vezetők.

Érdemes – a válogatott teljesítménye kapcsán - a vélemények között szemezgetni. Egy-egy mondatot kiragadva összeáll egy kép a jelenkor magyar labdarúgásáról. Hogy mennyire torz ez a kép, vagy mennyire hűen adja vissza a valós helyzetet, a kedves olvasó majd eldönti.

Lehet vitatkozni velük, de egy dologban nem lehet vitát nyitni, hogy a labdarúgásunk jelenlegi helyzetéért komolyan felelősök is vastagon benne vannak a futballunk zuhanó repülésében. Úgy is fogalmazhatnék, hogy önvallomás arról, hogy mit rontottak el, vagy éppen mit nem csináltak akkor, amikor pozícióban voltak.

Lássuk ezeket a sommás véleményeket:

– Bálint László: „...azok a szakemberek a felelősek, akik ilyen hazai terméket produkáltak!”

– Bozsik Péter: „...a magyar labdarúgás az elmúlt három évtizedet - eltékozolta”

– Csank János: „...a végén a taktikusság hiányzott,”

– Gellei Imre: „nagyon fontos, hogy az első pillanattól kezdve mi domináljunk, és végig kezdeményezők maradjunk!”

– Kovács Attila: „A jelenlegi magyar válogatottal az a legnagyobb problémám, hogy sem védekezni, sem támadni nem tud.”

– Kovács Zoltán: „A mai futball dinamikus, gyors játékosokat követel meg szinte minden poszton,...”

– Laczkó Mihály: „...az ellenfél fárasztásába mi fáradtunk el!”

– Lőrincz Emil: „...a mérkőzés végén nem koncentráltunk eléggé.”

– Nagy László: „...sokkal bátrabban kell futballozni, és természetesen a védekezésre jobban odafigyelni.”

– Péter Zoltán: „...a legszembetűnőbb az volt, hogy erőnlétileg nem bírtuk a végét:”

– Torghelle Sándor: „...végig sokkal agresszívabban és keményebben kellett volna játszanunk,...”

– Urbán Flórián: „Akkor nyitjuk meg az akadémiákat, amikor már külföldön bezárnak...”

– Varga József: „Kívülállóként ugyanis semmi tudatosság nem látszott:”

– Várhidi Péter: „Nem volt elég kreatív a válogatott, és defenzív is volt a játékunk.”

Ezekből a kiragadott véleményekből felállítható egyfajta diagnózis, amire sem akkor, sem most nem voltak képesek a szakemberek megfelelő terápiát kidolgozni.

Ha mindezeket összeadjuk, és ebből gyököt vonunk, akkor kirajzolódik előttünk egy szellemi mozaik, amit a szakembereknek kell a gyakorlatban a pályán egységes képpé formálni.

Milyen ez a kép, másként fogalmazva milyen legyen a labdarúgásunk?

Dinamikus, gyors, kezdeményező, kiváló erőnlétre és koncentrációra épülő, tudatos támadó és védekező, kreatív megoldásokkal fűszerezett taktikus csapatjáték.

És miért nem ilyen?

Tehettek volna azért, hogy ilyen legyen a futballunk?

Igen!!!

Felelősök a labdarúgásunk mai állapotáért?

Igen!!!

A bajok már a nyolcvanas években kezdődtek. Ha akkor még nem is keresték tudatosan a megoldást a szakemberek (még nem voltak tudatában, hogy mekkora a baj), de elindult egy folyamat, ami segíthetett volna megtalálni a helyes utat. Lássuk sikerült-e?

Nézzük kronológiai sorrendben az „útkeresés” legfontosabb állomásait!

- elindultak Nyugat felé az arra érdemes, eredményeikkel rászolgált játékosok, hogy karrierjük befejezése előtt egy kis pénzt keressenek, a tele zsebek mellett „tudással” is gyarapodtak, ami úgy foglalható össze: „kint sem csinálnak mást, csak azt sokkal intenzívebben csinálják”,

- a széthullott Jugoszlávia utódállamaiból berepülő „első fecskék”még minőséget jelentettek (Kuntics, Kopunovics, stb.), de aztán…, ők sem csináltak nyarat,

- megjelentek a külföldi klubedzők, akiknek nagyobb volt a füstjük, mint a lángjuk, így hát ők sem váltották meg nálunk a „labdarúgó világot”,

- a válogatott élére kinevezett neves külföldi szakemberek sem csináltak forradalmat, sem az eredményükkel, sem a kultúrateremtéssel,

- az UEFA-edzőképzés bevezetésével megcsillant a fény az alagút végén, de ilyen hosszú alagutat még Svájcban sem építettek, ezért valahogy nem tudunk kikecmeregni belőle,

- az UEFA pro licence megszerzésének egyik kritériuma egy BL szintű labdarúgó klubnál végzett tanulmányi út megszervezése, az ott szerzett tapasztalatok összegzése, így hát elindultak az edzők a szélrózsa minden irányába világot látni, a tudást megtalálni, hogy kik profitáltak az általuk behozott tudással az ma is rejtély, talán egyszer Columbo megoldja,

- aztán, meghívtunk számos külföldi szakembert, hogy tartsanak előadást, azt reméltük, hogy ők segítsenek megoldani labdarúgásunk „Bermuda rejtélyét”, vagyis az eltűnt labdarúgó kultúránkat segítenek megtalálni,

- a legújabb trend az, hogy külföldi szakembereket állítanak neves klubok az utánpótlás szekciójuk élére, ma olaszul, hollandul tanulnak focizni a magyar fiatalok,

- aztán Dárdai Palika fejéből kipattant az isteni szikra, mégpedig az, hogy a Double Pass belga cég világítsa át az utánpótlásképzésünk elit szintjét, ami aztán meg is történt, és az ajánlásuk szerint a klubok ezerrel el is kezdték kijavítania hibákat, csak nehogy gyors legyen a tempó és az eltékozolt negyven évet egy szűk esztendő alatt próbálják behozni,

- az internet meg egy szakmai aranybánya, hiszen egy kattintás és elénk tárul a labdarúgó világ, mégpedig az, hogy mit csinál edzésen a Barca, a Real és a Bayern, és még több száz él- klubnál folyó szakmai munkát nézhetjük tátott szájjal.

Mindaz a tudás, a szellemi tőke, amit összehordtak ezek alatt az évek alatt, miért nem elég?

Ennyi szakanyag talán az Új-Ginai őslakosoknak is elég lenne ahhoz, hogy a világranglistán bekerüljenek az első tízbe.

Nekünk miért nem elég?

Amit nem tartalmaznak a szakanyagok, a gyakorlatok, amit még a Double Pass sem tud átvilágítani az a magyar agy. Szakmai tudást átvilágító, CT-ről még nem hallottam, de lehet, hogy már készülőben van, amíg nem szabadalmaztatják, addig is megteszik ezt az erre „alkalmas” túlképzett szakemberek. Hogy van ilyen, hát persze, ha van túledzett játékos, akkor van túlképzett szakember is. A magyar labdarúgás legnagyobb gátja a „magyar agy!” A gondolkodásmódunk, a szellemiségünk, a genetikai kódrendszerünk máshogy van beállítva. A magyar ember féltékeny a tudására, nem szívesen osztja meg másokkal azt, meg van győződve, hogy a tudás letéteményese, és a szakmai önzőség és a konok önfejűség miatt nincs párbeszéd.

A „mit” helyett már rég a „hogyan” kellene, hogy meghatározza a szakmai vonalat.

Visszatérve a válogatott mérkőzés tanulságaira:

A közvéleményből és a közhangulatból nekem az jön le, hogy két részre szakadt az ország. Vannak, akik bírálnak, sarkos véleményeket fogalmaznak meg az ellentábor nagy felháborodására, és vannak, akik védelmükbe veszik a szövetségi kapitányt, a válogatottat, a magyar labdarúgást, a magyar edzőket. Nekem az utóbbi álságos dolog, mert homokba dugott fejjel kelnek a labdarúgásunk védelmére. Ha egy kicsit belegondolunk, így ők is a hátsó felüket mutatják a kétkedőknek.

Az ország egyik fele aggódik, míg a másik fele kritikai észrevételeit mondja el. A nagy felháborodást mégis az igazság megfogalmazása okozza. Mivel nincs kultúrája a vitának, az észérvek ütköztetésének (a labdarúgásban sem), ezért nehéz lesz bármiféle előrelépés. A megoldás az, hogy ki kell mondani az arra hiteles személyeknek a valós problémákat.

A szakma védi a mundér becsületét, ez így is van rendjén (vagy nem?), de mivel belülről, testközelből érzékelik a problémákat (ha érzékelik), elsősorban az ő felelősségük a problémák láttatása, megoldása, és nem kell a sértődött, megcsalt férj szerepében tetszelegniük. Ha beismerik, ha nem, ha elfogadják, ha nem, az a véleményem, hogy meg kell újulnia a labdarúgásban dolgozóknak, ha pedig nem megy a váltás, szépen el kell hagyni a fedélzetet. Talán nem süllyed a labdarúgás hajója tovább.

Már- már szlogen az „egységes szakmai koncepció megteremtése”, de ez akkor fog megvalósulni, ha újra bevezetik a kötelező sorkatonai szolgálatot, amire valljuk be, nem sok esély van.

A példánál maradva, így tudom elképzelni a jövőt:

Elit akadémia jelöltek sorakozó! A Double Pass cégnek Tiszte - legj! A Double Pass-nak jelentem, az ajánlásukban megtett javaslatok minden pontját teljesítettük!

Vagyis:

- az edzői módszereket és alapelveket formalizáltuk,

- a konkrét célokat világosan meghatároztuk,

- a toborzásvezető funkciót betöltöttük,

- a tehetségekkel speciális edző dolgozik,

- a terheléses vizsgálatokat elvégeztük,

- a részletes funkcionális, technikai-taktikai és pszichológiai vizsgálatokat elvégeztük,

- az edzői szoftver illetve számítógépes adatbázist használjuk,

- az akadémiák és a hozzátartozó klubok kapcsolatát megteremtettük,

- végül a kiválasztást és a képzési modelleket formalizáltuk.

Egyelőre a gyerek még probléma, de a következő negyven évben azt is megoldjuk.

Várjuk a következő feladatot!

Nóta in - dulj!

„Aki nem lép egyszerre nem kap rétest (állami támogatást) estére.”

Ezután, Battonyától Nemesmedvesig egységben és erőben dolgozunk!

Magyar agy, német mentalitás (Palika behozza a németektől), belga képzési koncepció, holland, olasz, spanyol, stb. módszer. A felsorolásból jól kiviláglik, hogy mindehhez a legkevesebb, amit mi adhatunk, az a „magyar agy”.

A gondolkodás szót kiiktattuk a szótárunkból, mert megteszik azt helyettünk mások. A központosított gondolkodás mentén, Előre!

Az agyunkat átprogramozták, és ez nekünk így jó!

Ettől, az agyamat eldobom!!!