– Meddig tarthat ki a Mercedes dominanciája?
– Valószínűleg egész évben ezt látjuk. Máris ők az egyértelmű éllovasok, és Barcelonában még rátettek egy lapáttal, szóval nem tartom valószínűnek, hogy változás állna be az erősorrendben. Ráadásul nem csupán ők nagyon gyorsak, emellett a többiek még küszködnek is.
– Pszichológiai szempontból Lewis Hamiltonnak és Nico Rosbergnek mennyire nehéz úgy versenyezniük, hogy tudják, övék a mezőny leggyorsabb autója, egymással kell öldöklő csatát vívniuk a győzelemért?
– Egy ökölvívó-mérkőzésen is csak két ember van a ringben, ez hasonló szituáció. Tudod, ki az ellenfeled, ha őt felülmúlod, tiéd a győzelem.
– Ilyenkor sokan kezdenek pszichológiai hadviselésbe. Ön bevetett hasonló trükköket?
– Én nem foglalkoztam ezekkel. Mindig próbáltam magamra koncentrálni és a lehető legtöbbet kihozni a lehetőségeimből. Úgy voltam vele, hogy mindent beleadok, és lesz, ami lesz, de való igaz, ilyen helyzetekben többen próbálkoznak pszichológiai játszadozásokkal.
– Villeneuve is közéjük tartozott?
– Igen.
– Ezzel sikerült felidegesítenie, kizökkentenie önt a ritmusból?
– Nem, inkább szórakoztatónak találtam a próbálkozásait. Egyszer például el akarta lopni az ebédemet, lenyúlta a csirkecombomat a tányérról, de folyamatosan próbálkozott felbosszantani ilyen apróságokkal. Szerencsére nem sikerült neki, mert majd’ tíz évvel idősebb voltam nála. Inkább olyan volt a helyzet, mint amikor a kisiskolás megpróbálja felidegesíteni a tanárát.
