Cián ellen – Deák Zsigmond jegyzete

EGYELŐRE ELMARADT a történelmi tett, a nemzetközi futballkupák mintegy három évtizede hasonló rendszerben zajló selejtezőiből nem jutott fel egynél több NB I-es csapat a főtáblára. Azt is írhatnánk, hogy igazából a papírformát valósította meg a rájátszásban szereplő három képviselőnk – de hogyan! Még a Paks esett ki a leginkább sallangmentesen, a két meccs négy félidejéből háromban tökéletesen egyenrangúnak bizonyult a Mladá Boleslavval, az utolsóban viszont egy tízperces rövidzárlat megpecsételte a sorsát. Ez döntött, nem a pénz, hiszen a csehek keretének piaci értéke a Transfermarkt szakhonlap alapján 9.78, a paksiaké 8.33 millió euró, nincs szignifikáns különbség.

Ellentétben a Puskás Akadémia 11 és a Fiorentina 246.05 milliója között, mert ez bizony több mint 22-szeres nagyságrend! Ehhez a képest a felcsútiak kiváló teljesítménnyel mindkét mérkőzésen közelebb álltak a győzelemhez, mint a firenzeiek, ám a döntetleneket követő hazárdjátékban (nevezzük tizenegyespárbajnak) a Konferencialiga előző két kiírásának olasz döntőse bizonyult a szerencsésebbnek. Ez a méreg, nem a cián, mert volt itt minden, mint a búcsúban: helyzetek, kapufák, kezezések, kiállítások. Végül egy klasszis kapus, David de Gea bravúrjai döntöttek, de azért ne feledkezzünk meg Nagy Zsolt válogatott szintű remek játékáról, összesen három góljáról. Szegény el is pityeredett a visszavágó után, mert érezte, milyen közel álltak a játéknap legnagyobb meglepetéséhez…

Azért „összmagyar” szempontból nem kell teljesen elkeseredni, mert a Ferencváros feljutott az Európa-liga főtáblájára, noha Banja Lukában is a tizenegyesek döntöttek, amelyeket a boszniai szerbek katasztrofálisan lőttek. Ebben a párharcban a zöld-fehérek csak a végkifejletre lehetnek büszkék, ha már piaci érték, a 7.41 (Borac) és az 54.68 millió euró (FTC) között is ott van a csaknem hét és feles szorzó, ami azért a pályán enyhén szólva sem mutatkozott meg. Ha megengedően és leegyszerűsítve azt mondjuk, a Fradi lesüllyedt a rivális szintjére, akkor reménykedjünk benne, hogy a hasonulás folytatódik a főtáblán. Elvégre az új lebonyolítás szerint 2025 januárjáig az Üllői útra jön a Tottenham, az AZ Alkmaar (Pascal Jansen vezetőedző volt klubja), a Malmö és a Nice, a magyar bajnokot pedig az Eintracht Frankfurt (ahová most távozott Lisztes Krisztián), a PAOK, a Dinamo Kijev és az Anderlecht fogadja. Patinás klubok, három közülük elitligából, hozzájuk felnőni kell, nem lesüllyedni.

Az utóbbi években azért rendre sikerült, bízzunk benne, hogy most is. Cián ellen nincs jobb orvosság, mint jó meccsek nagy riválisokkal, jövőre már a Puskásnak (vagy más NB I-esnek) is összejöhet.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!