Tusványos 2025: Ennek a generációnak mindig az aranyért kell mennie – Szécsi Zoltán

Noha jobbára egyetértés mutatkozott a résztvevők között, az első kérdés („meglepetés-e, hogy idén mind a női, mind a férficsapatunk vb-döntőbe jutott?”) mindjárt némi nézeteltérést szült.

„Semmiképpen nem papírforma a két döntős szereplés, mivel legutóbb 2005-ben, Montrealban fordult elő ilyen” – mondta Bíró Attila. Szécsi Zoltán viszont úgy látta: „Abszolút papírformának érzem, mert az utánpótlás-eredmények ezt régóta előre jelzik. Benne volt a pakliban ez a kiugró szereplés, hiszen folyamatosan építették be a felnőttcsapatokba a korosztályos játékosokat. Tehát miközben fiatalítás is zajlik, valójában már kipróbált játékosok vannak, hiába olimpia utáni első év ez. Épp olyan nyitánya a Los Angeles-i olimpiásznak, amilyennek lennie kell. Jobb az összhang most, mint Párizsban volt. Csapatként most mind a nőknél, mind a férfiaknál jobbak vagyunk, mint egy évvel ezelőtt.”

Kásás Zoltán azt tette hozzá: „Az a szép a sportban, hogy lehetsz esélyes, de nem biztos, hogy nyersz. A lányok döntőjét látva szomorúak voltunk, három rossz blokk miatt lettünk másodikok. De a mi sportágunkban, ha voltak is hullámvölgyek, mindig visszatornáztuk magunkat.”

Fontos téma volt, hogy ebben a sportágban mennyit ér, csalódásnak számít-e Magyarországon a második hely.

„Jó a sportágunkban, hogy nem elégszünk meg a második hellyel – vélte Gór-Nagy Miklós. – Viszont nagyon jó volt a lányokat mosolyogni látni a csapatképeken. Régebben ez nem így volt.” „Csak az arany! – szögezte le Szécsi Zoltán. – Ez a generáció ne is akarjon mást! Sajnos mi 2012-ben éremért mentünk Londonba, de csak »oklevél« lett belőle. Az érmet azoknak adják, akik aranyért mennek. Egy magyar vízilabdázónak még a telefonja háttérképének is az aranyéremnek kell lennie!” „Egyértelműen mindig az aranyérem a cél, de régóta nagyon magasan van nekünk a léc, már a harmincas évek óta” – mondta Bíró Attila.

Más szakma-e a női és a férfi vízilabda?

„A női vízilabda sokkal hullámzóbb, mint a férfi – fogalmazott a legilletékesebb, Bíró Attila. – A mentális és pszichológiai felkészítésbe ötször annyit kellett beletenni. Az energiám hetven százaléka a mentális felkészítésre ment el. Férfiakkal sokkal könnyebb volt.” „A nők és férfiak nem mindig értenek egyet a sportban vagy a háztartásban – mondta nevetve Szécsi Zoltán. – Ezért is jó látni, hogy az időkéréseknél Cseh Sándor milyen jól megtalálta a hangot a lányokkal, nyugalmat hozott.” Ehhez fűzte hozzá Kásás Zoltán: „Cseh Sándor kiváló munkát végez a női csapat élén, és jó, hogy már egyedüli kapitány, mert csak egy főnöknek szabad lenni. Tizenkét évig dolgoztam Kemény Dénessel, de le sem ültem a kispadra.” „A felelősség nem osztható” – erősített rá erre Bíró Attila is.

Szóba kerültek az idei szabályváltozások is, aminek kapcsán Gór-Nagy Miklós úgy fogalmazott: „Jót tett a rövidebb pálya a pólónak, több lett a gól. Nem tudom, ezen múlik-e a sportág megítélése vagy népszerűsége, de bizonyára sokan örülnek neki. Szerintem eddig is szuper sportág volt a vízilabda, a párizsi helyszíni és online nézőszámok is megmutatták. Feljövőben van a sportág, az Egyesült Államokban hatalmasat fejlődik, és nemzetközi klubszinten erős szponzorok szálltak be, mint ahogy az is egy mérföldkő, hogy Melbourne-ben lesz bemutató mérkőzése a Ferencvárosnak a Pro Reccóval.”