„Csípős Fritzy” a kortársai nyomában – sztárportré Taylor Fritzről

Taylor Harry Fritz 1997. október 28-án látta meg a napvilágot az alig háromezer lekles Kalifornia állambeli kisvárosban, Rancho Santa Fében Kathy May és Guy Henry Fritz harmadik fiúgyerekeként. Kimondottan sportos családba született: mindkét szülője teniszezett, édesanyja karrierje csúcsán a világranglista 10. pozíciójáig jutott, hét WTA-tornát nyert, és háromszor játszott negyeddöntőt Grand Slam-versenyen, a Roland Garroson 1977-ben és 1978-ban, utóbbi évben a US Openen is. Édesapja is teniszezett, később edzőnek állt, dolgozott együtt többek mellett a párosban GS-győztes Coco Vandeweghével is. Nagybátyja szintén teniszező volt: érdekesség, hogy az amerikai-kanadai kettős állampolgár, de utóbbi színeiben versenyző Harry Fritz nevéhez fűződik – a játékszámot tekintve – minden idők leghosszabb Davis-kupa-mérkőzése. Az 1982-es idényben, az észak- és közép-amerikai zóna elődöntőjében úgy győzte le Kanada Venezuelát 4–1-re, hogy a párharc első összecsapásán Harry Fritz 16:14, 11:9, 9:11, 4:6, 11:9-re múlta felül Jorge Andrew-t, pontosan 100 game lejátszása után. Nagynénje, Laura Fritz pedig kiválóan úszott, 1967 és 1968 között majdnem egy évig világcsúcstartó volt a 4x100 méteres gyorsváltóval.

Taylor Fritz emellett meglehetősen gazdag családba született, ez köszönhető többek között annak, hogy édesanyja nemcsak jelentős összeget teniszezett össze, hanem már eleve tehetősek voltak a felmenői: Kathy David May dédunokája, aki 1877-ben alapította meg a May Department Stores amerikai áruházláncot – ami napjainkban Macy’s néven működik. 

A stabil háttér tehát megvolt, de kitartás nélkül ez még nem elég a sikerhez. A szülei igen hamar, kétévesen vezették be a sportágba, a kis Taylor így szinte a csattogós lepkével egy időben fogott teniszütőt a kezébe – kezdetben a San Diegó-i házuk hátsó kertjében lévő teniszpályán foglalkozott vele édesapja, aki 18 éves koráig edzette. Guy egy 2025-ös beszélgetésben megemlítette, bár környezetük ezt túl korainak találta, valójában szép fokozatosan ismertette meg a sportággal fiát, nem vitte túlzásba. Maga Taylor egy 2023-as interjúban szintén azt mondta, nem erőltették nála a teniszezést, és alapvetően menőnek gondolta, ha azt csinálhatja, amit a szülei. Néha szerette, néha nem, de 15 évesen úgy érezte, a sok kipróbált sportág közül az egyik mellett le kell tennie a garast – a teniszre esett a választása.
Elsőévesként megnyerte a San Diegó-i középiskolai bajnokságot egyesben, ezután online folytatta tanulmányait azért, hogy a Nemzetközi Teniszszövetség (ITF) juniortornáin vehessen részt 15 éves korától – nem járt egyetemre, így kimaradt az életéből a tengerentúlon igen hangsúlyos egyetemi sport – volt azonban helyette más. 2015-re már mind a négy junior Grand Slam-tornán eljutott a negyeddöntőig, sőt, ebben az évben magasabbra tette a lécet: a Roland Garroson és a US Openen is döntőt játszott honfitársával, Tommy Paullal, előbbit elvesztette, utóbbit viszont megnyerte ellene. Eredményeinek köszönhetően a fiú-világranglista élén zárt – eljött az idő a profivá válásra.

Első ATP-tornáját 2015 júniusában játszotta: szabadkártyásként egy kört ment, első ATP-meccsén legyőzve a top 100-as spanyol Pablo Carreno Bustát. Még 18 sem volt, amikor októberben egymást követő két héten két challengertornát is megnyert – nem sokan voltak hasonlóra képesek 18. születésnapjuk előtt, de például Rafael Nadal, Novak Djokovics vagy egyik idolja, Juan Martín del Potro igen.

2016 februárjában a memphisi 250-es tornán, mindössze harmadik ATP-versenyén döntőbe jutott – az amerikaiak közül csak John Isner volt nála sebesebb, aki a második tornáján döntőzhetett. Ugyan kikapott az akkor világranglista-7. Nisikori Keitől – a japán egymás után negyedszer vitte el a serleget Memphisből –, Fritz márciusra már a top 100-ban volt, alig fél év leforgása alatt. Év végén ezért meg is kapta az év újonca díjat az ATP-től, s 19 évesen ő volt a legfiatalabb a világranglista legjobb száz játékosa között.

Mielőtt tovább utaznánk Taylor Fritzcel exponenciálisan felfelé ívelő sportpályafutásában, ezen a ponton tennünk kell egy kitérőt, ugyanis nem csak teniszkarrierjében, a magánéletében is elég gyorsan „lépdelt előre”. Valószínűleg nem sokan gondolnák, de 2016-ban, 18 évesen már házas ember volt, elvette középiskolás szerelmét, a korábban szintén teniszező Raquel Pedrazát – egy év múlva pedig megszületett a fiuk, Jordan. 2019 végén – nem haraggal – elváltak, azóta igyekeznek megosztani egymás között a gyereknevelést. Fritz 2020 óta a modell és influenszer Morgan Riddle-lel jár, aki foglalkozásának megfelelően aktívan posztol is közös életükről.

Taylor 2017-ben Indian Wellsben megszerezte első top 10-es elleni sikerét, a második körben Marin Cilicet győzte le, ám ebben az idényben sérülések hátráltatták – de ami késik, nem múlik: a US Openen a 32 közé jutott (először Grand Slamen), év végén pedig már a legjobb 50 között jegyezték. 2019 augusztusában a 25. volt, röviddel azután, hogy júniusban megnyerte első ATP-tornáját Eastbourne-ben. 2021-ben kissé megtorpant, év közben rövid időre a legjobb 40-ből is kiesett (amikor májusban kicsúszott a 30-ból, az egyben az amerikai tenisz szomorú pillanatát is jelentette, ugyanis az 1973 óta létező pontrendszer alapú világranglista történetében először fordult elő, hogy nem adtak férfi teniszezőt a top 30-ba), ám harciasságát bizonyítva júliusban Wimbledonban a harmadik körig jutott, mindössze három héttel a térdműtétje után. Októberben Indian Wellsben pedig két top 10-est (Matteo Berrettini, Alexander Zverev) és Jannik Sinnert is legyőzve elérte első 1000-es elődöntőjét. A párizsi mestertornán negyeddöntőzött, és év végére új karriercsúccsal 23. – illetve az első számú amerikai férfi teniszező – lett.

A 2022-es idény repítette el aztán a legjobb tízig. Márciusban John Isner 2012-es szereplése óta első amerikaiként döntőbe jutott Indian Wellsben, amelyben nem mást, mint a torna korábbi háromszoros győztesét, az akkor világranglista-4. és 21-szeres GS-győztes Rafael Nadalt múlta felül két szettben – októberben a tokiói 500-ast is megnyerte, ezzel egy másik hőse, Pete Sampras nyomdokaiban lépve: előtte ő nyert a japán fővárosban 1996-ban. 2024-ben ezt megfejelte első Grand Slam-döntőjével, hazai pályán, a US Openen, ám nem volt ellenszere Jannik Sinner ellen sem ekkor, sem az év végi ATP-világbajnokság döntőjében, amely szintén első volt a pályafutásában. Emellett a párizsi olimpián bronzérmet szerzett Tommy Paullal az oldalán férfi párosban.

2025-re Taylor Fritz stabil top tízes teniszező lett, Stuttgartban és Eastbourne-ben megszerezte pályafutása kilencedik és tizedik ATP-serlegét – mindkettő füves torna, ráadásul Eastbourne-ben már negyedszer győzött. Nem mellesleg ötödik füves versenyén diadalmaskodott, az aktív játékosok közül csak Novak Djokovics nyert többször ezen a borításon, nyolcszor. Fritz helyét az élvonalban semmi és senki sem kérdőjelezheti meg, ámde karrierje második, wimbledoni Grand Slam-elődöntője után (amelyben kikapott Carlos Alcaraztól négy játszmában) a legnagyobb kérdés: vajon képes lesz-e beleszólni korunk két éllovasa, Jannik Sinner és Carlos Alcaraz csatározásába akár időnként, akár tartósan. Jelenleg ez még nem annyira látszik (Sinner ellen 4–1, Alcarazzal szemben 3–0 a mérlege), de a már eddig is sokat elérő teniszezőnek ez lehetne a következő lépcsőfok.

Addig is amerikai rajongói koccinthatnak a tiszteletére: további érdekesség ugyanis, hogy tavaly elneveztek róla egy koktélt. Fritz tavaly év elején állt össze a Maestro Dobel mexikói székhelyű tequilagyártó céggel, amely hamarosan egy vadonatúj koktélsajátossággal állt elő „Fritzy Spicy Margarita” elnevezéssel, és amelyből a rajongók a miami és cincinnati mestertornán, de még a US Open helyszínén is kaphattak. A receptje elérhető az interneten.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2025. július 19-i lapszámában jelent meg.)