Kézi: megrángatta az oroszlánok bajszát a Kisvárda U20-as női csapata

Nyolc éve már, hogy a Magyar Kézilabda Szövetség Keleti- és Nyugati-csoportra bontja szét az alapszakaszban az ifjúsági leánycsapatok élvonalbeli bajnokságát, hogy aztán a két-két legjobb az évad végén a négyes döntőben döntsön az aranyérem sorsáról.

Ebben a rendszerben keleten minden alkalommal a Ferencváros és a DVSC akadémistái végeztek az első két helyen (csak a sorrend váltakozott), még a koronavírus tetőzésének idején, a 2019/2020-as és a 2020/2021-es „csonka” idények lefújásakor is a két klub fiataljai álltak a legjobban a versenyfutásban.

amely túl a féltávon a második helyen áll, tizenkét meccséből tizenegyet megnyert, egyedül az éllovas, a várdaiakhoz hasonlóan 22 ponttal álló Ferencváros előzi meg a Dévényi János vezetőedző által irányított együttest.

A Kisvárda január végén nagy lépést tett a Final Fourba jutás felé, ugyanis hazai pályán 32–27-re legyőzte a jelenleg 20 ponttal harmadik DVSC-t. Dévényi hangsúlyozza, még nem dőlt el semmi.

„Az elmúlt két idényben egyaránt a negyedik helyen zártuk az alapszakaszt az ifik között, és több nagy győzelmet is arattunk az élcsapatok ellen. Ez már mutatta, hogy jó irányba haladunk, nem voltunk messze a jelenlegi állastól – mondja az Utánpótlássportnak a szakember. – Hiányposztokra tudtunk igazolni tavaly nyáron, a balszélső Káré Kamilla érkezése például rengeteget segített, ráadásul az élvonalbeli felnőttcsapatunkban is számíthatunk rá. Nagy lövőink korábban sem voltak, a góljaink szépen eloszlanak, ha azt nézzük, melyik posztról érkeznek. Ráadásul nincs balkezes jobbszélsőnk, ennek ellenére onnan is eredményesek vagyunk.

Sokan már hat-hét éve nálunk szerepelnek, összeért a társaság, és ha valaki véletlenül nem tud pályára lépni, minőségi csere ugrik be a helyére.

A klub utánpótlás-szakágvezetőjeként is dolgozó Dévényi elmondása szerint igyekeznek beépíteni a felnőtt, NB I-ben szereplő csapatba a fiatalokat, a rutinos játékosok mögé egy utánpótlásra támaszkodó magot kialakítani.

„Kissé eldugott csapat vagyunk, a Viharsaroknak is a sarkában, sokszor nehezebben választ minket egy játékos, mint például a fővárost és környékét. Ez több szempontból is megnehezíti a dolgunkat, például anyagilag is, így valamilyen szinten rá vagyunk szorulva, hogy ne csak igazoljuk az NB I-be a játékosokat, hanem próbáljuk a saját utánpótlásból beépíteni a fiatalokat. Nekik ez remek kiugrási lehetőség; az ifjúsági bajnokságban szereplő kéziseink közül már többen is bizonyíthattak az első csapatban, emellett az utánpótlásból jó páran kettős játéklehetőséggel Hajdúnánáson is szerephez jutnak. Másik nehezítő tényező, hogy a városban nincsen egyetem vagy főiskola, Nyíregyházára és Debrecenbe tudnak átjárni a felsőoktatásban tanuló fiatalok.

mert az akadémiai és egyéb egyesületek »lecsaptak« a fiataljainkra; ezt a problémát szerencsére orvosolta a hazai szövetség, immár fizetni kell a korosztályos átigazolásokért. Ez adta meg a lehetőséget, hogy közeledjünk az eredményben az akadémiákhoz, ami az U20-as bajnokságban is látszik.”

(Kiemelt képünk forrása: Kisvárdai KC)