Az Egyesült Államok 1960 óta először verte meg olimpián Kanadát jégkorongban: a Team USA 5–3-ra nyert a vancouveri házigazda ellen, és egyenes ágon bejutott a negyeddöntőbe.
Jogos az amerikai öröm: ezt megelőzően legutóbb fél évszázada nyertek Kanada ellen olimpián
Sidney Crosby a kapu előtt beleszúr a lövésbe, gól! Számtalanszor előfordult már ilyen akár csak a kanadai válogatott meccsén. Mindig örömünnep követte az ilyen esetet – most néma csend. Pedig megvolt a beleérés meg a gól is – csak éppen most az amerikai válogatott bekkje, Brian Rafalski lőtt, a 41. másodpercben, a korong meg Martin Brodeur mellett vágódott a kapuba. Sidney Crosby a kapu előtt beleszúr a lövésbe, gól! Számtalanszor előfordult már ilyen akár csak a kanadai válogatott meccsén. Mindig örömünnep követte az ilyen esetet – most néma csend. Pedig megvolt a beleérés meg a gól is – csak éppen most az amerikai válogatott bekkje, Brian Rafalski lőtt, a 41. másodpercben, a korong meg Martin Brodeur mellett vágódott a kapuba.
Ezzel „tévedt" rossz útra a fő vancouveri aranyvárományosnak tartott Kanada az Egyesült Államok ellen. „Hivatalosan" mindenki győzelmet várt tőle, ehhez képest – az egész meccset figyelembe véve – 14:17 percen át állt döntetlenre a szomszédvár ellen. 0–0-nál, 1–1-nél (Eric Staal egyenlített, 22 másodperc múlva azonban a Vancouverben másodszor duplázó Rafalski újra „megszólalt") és 2–2-nél (Dany Heatley és Chris Drury gólja között alig több, mint 13 perc telt el).
Vezetni egyszer sem vezetett. Hiába a 45:23-as kapura lövési arány, a jégen és a lelátón látott fölény, esély sem volt arra, hogy az amerikaiak elleni veretlenségi sorozatuk „megélje" az ötvenedik születésnapját. Kanada legutóbb 1960. február 25-én Squaw Valleyben kapott ki olimpián az Egyesült Államoktól – aztán most. Tíz győzelem és három döntetlen mellett ez volt a harmadik kudarc.
Ez még nem került a csapat aranyába, csak néhány nyugodt pihenőnapjába. A már Svájc ellen is szenvedő, csak szétlövésben nyerő gárdára ugyanis ráadás vár, nem került egyenes ágon a negyeddöntőbe (oda az amerikaiak léptek), hanem ki-ki meccset játszik azért.
Vélhetően nem hiányzott ez az NHL mókuskerekében kilúgozott és napokon belül ugyanoda visszatérő profiknak. De csak maguknak „köszönhetik” a túlórát. Meg az amerikaiak elképesztő hatékonyságának.