Olasz győzelem az alpesisí-világkupa záróakkordjaként

2006 óta hagyomány, hogy a legsikeresebb sínemzetek kiállítanak egy-egy csapatot az aktuális világkupa-finálé helyszínén. Az érdeklődéssel együtt azonban a létszám is csökkent az évek során, a 2006-os, szintén Areban rendezett versenyen még 8 csapat közül tudott nyerni Ausztria, a címvédésükkor már csak heten tették tiszteletüket, az idén pedig mindössze 5 együttes jelezte indulási szándékát. A jó ötletnek gondolt kezdeményezés tehát úgy fest, hamar hamvába hull, hiszen például az idei vb-n sem mozgattak meg minden követ a francia szervezők, hogy az időjárás miatt elhalasztott versenyt valamikor pótolják.

A mindössze egyetlen kristálygömböt begyűjtő osztrákok feledtetni kívánták a betlit, így kifejezetten erős csapattal álltak ki, hasonlóan az ősi rivális svájciakhoz. Ám az olasz, a francia és a svéd alakulat is tele volt sokat próbált versenyzőkkel, tehát legalább az izgalom garantálva volt.

A szabályok szerint délelőtt négy szuper G-re (2-2 férfi és női), délután pedig négy szlalomra került sor. Helyezési pontokért ment a csata: amelyik csapatnak a végén kevesebb van, az a győztes. (Kiesés esetén 5 pont jár.) A gyorsabb számot követően kisebb meglepetésre az olaszok vezettek, hiszen Fanchini, Fill és Heel is meg tudta nyerni a futamát (mind közel fél másodperces előnnyel), és Merighettinek is sikerült befutni a harmadik helyre. Ám a svájciak 2 ponttal voltak csak lemaradva; náluk a szuper G-világkupát nyerő helyzetből elbukó Suter nyerni tudott, Janka és Cuche legalább az osztrákokat megverte, míg Lara Gut egy harmadik hellyel fejezte be a szezont. A 6 és a 8 ponttal szemben a sógoroknak már 13 jutott, ami nem sejtetett túl jót a későbbiekre, habár szlalomban az ő keretük acélosabbnak tűnt. A lányok kitettek magukért, Fischbachert és Görglt is csak egy versenyző tudta megverni, Hirscher azonban mindössze harmadik lett, Reichelt pedig hibázott, így csupán utolsó. A svédeknél a férfiak (Myhrer és Olsson) egy-egy harmadik helyet gyűjtöttek be, de mivel Hansdotter és Pietilä-Holmner betlizett, a hazaiak sok jóra nem számíthattak a délutáni folytatásban. A papírforma szerint a franciák álltak a tabella végén, bár a szlalomosaik közt három kiválóság is helyet kapott (Aubert, Grange, Lizeroux), így részükről várható volt a felzárkózás.

A délutáni műlesiklófutamok sora a papírforma szerint vette kezdetét, hiszen Kathrin Zettel hozta a nap első osztrák győzelmét, gond nélkül megverte a hazaiak kedvencét, Borssent, valamint a svájci Ginit és az olasz Giust. Az első férfifutamban Andre Myhrer ment káprázatosat, így a hazaiak még mindig reménykedhettek a végső győzelemben. A kétszeres vb-ezüstérmes Lizeroux második helye már csak szépségtapasz volt az addigra nagyon leszakadó sereghajtó franciáknak. A tegnapi győztes Matt nem tudott ismételni, s mint kiderült, ezen úszott el az osztrákok sikere. Jól mutatja halovány teljesítményét, hogy még az inkább gyorssíző Fill is majdnem megverte.

Az utolsó két sorozat előtt továbbra is az olaszok vezettek 14 ponttal, mögöttük 16-tal a svájciak, 17-tel az osztrákok és 19-cel a svédek következtek. A szezon utolsó női futama nem íródik a kiemelkedők közé, ugyanis a győztes Sandrine Aubert kimondottan gyenge, sok hibával tarkított síeléssel nyert. Görgl végig nem találta a ritmust, két másodpercen kívül ért célba a 3. helyen, így nem tudta a várt pontot hozni a nem éppen technikai sízőként ismert 4. Merighettin. Lara Gut agresszíven esett neki a pályának, a 2. helyért volt nagy versenyben Hansdotterrel, a végén azonban túlcsúszott, így az utolsó helyen érkezett a célba, önmagához hűen nevetgélve, háttal síelve.

Az utolsó futam előtt kitartott az olaszok kétpontos fórja, az első számú üldözővé az osztrákok léptek elő, majd mögöttük jött 1-1 ponttal a svéd és svájci csapat. Tehát minden nyitott volt. A franciák utolsó helye már véglegessé vált, így Grange és a vezetők azt a gáláns döntést hozták, hogy a szlalom idei Vk-győztese helyett induljon inkább Joël Chenal, aki pár hete jelentette be, hogy felhagy a versenyzéssel. Chenal a vk-ban 1995-ben mutatkozott be, 164 futamon állt rajthoz. A 36 éves óriásműlesikló-specialista pályafutása egyetlen vk-győzelmét még 1999-ben aratta Alta Badián, s ezzel együtt négy dobogót ünnepelhetett.

Chenal szép, tiszta, ám biztonsági síeléssel, mint visszavonuló versenyző a hagyományokat betartva jelmezben búcsúzott a nézőktől. Az őt követő Carlo Janka sokat vert a gallra, de meggyőzőnek nem volt mondható a teljesítménye – nem csoda, hogy az ötödik számú osztrák szlalomos, Marcel Hirscher is jócskán megelőzte. Mivel Hargin rizikós menete nem ért célt, s így kiesett, a szakág tavalyi győztesének, Manfred Moelggnek legalább a 3. helyre be kellett érnie. Ezt az olasz gond nélkül abszolválta, így holtversenyben, több futamgyőzelemmel (3:2 arányban) a taljánok örülhettek a csapatverseny-elsőségnek, letaszítva ezzel a trónról a korábbi két alkalommal élen végző osztrákokat.

Ezzel az inkább örömsízésnek beillő csapatversennyel véget ért az alpesi sízők világkupájának 2008–2009-es szezonja.