KOCSMÁR-TÓTH ISTVÁN, SMAHULYA ÁDÁM 2021.10.28 06:46 Frissítve: 2021.10.28 09:16

Európa elitjéből a spanyol középmezőnybe: a Barcelona összeomlása

Korábban is voltak már jelei a Barcelona meggyengülésének, az elmúlt egy évben azonban látványos mélyrepülésben van a csapat. A problémák mélyen gyökereznek, Ronald Koeman szerda éjjeli menesztése korántsem oldott meg mindent. Még a holland kirúgásának hivatalossá válása előtt megvizsgáltuk, mi vezetett a katalánok mélyrepüléséig.

Szomorú jelen, avagy a vírusválság miatt egyelőre kiutat kereső Barcelonában nem akkora öröm futballozni: Coutinho (balra), Yusuf Demir és Gerard Piqué sem a bajnokikon, sem a BL-ben nem tud nagyot alkotni – a Bayern München elleni 0–3-at követő levonulás képe igencsak beszédes... (Fotó: Getty Images)

 


Eddig tartott a türelem, már nem Koeman a Barcelona edzője 

„Senki sem várhatja el tőlünk, hogy megnyerjük a Bajnokok Ligáját”  – mondta a Barcelonát szerda estig irányító Ronald Koe­man a múlt héten, a Dinamo Kijev elleni 1–0-s győzelem előtt. Néhány éve elképzelhetetlen lett volna, hogy a katalán klub vezetőedzője ilyet nyilatkozzon, csakhogy a csapat meggyengült, és valójában egyik fronton sem számít esélyesnek, mást ne említsünk, az idény összes fontos mérkőzését elveszítette eddig. A Bajnokok Ligájában a Bayern Münchentől és a Benficától egyaránt 3–0-ra, a La Ligában az Atlético Madridtól 2–0-ra, a Real Madridtól pedig 2–1-re kapott ki. Persze a hanyatlásnak már korábban is voltak jelei, elég a Bayern München elleni, tavaly augusztusban 8–2-re elveszített BL-negyeddöntőt említeni, holott azon a meccsen még Lionel Messi és Luis Suárez is a csapat tagja volt. Talán akkor bizonyosodott be végleg, hogy a Barcelona jócskán leszakadt az európai topcsapatoktól, jóllehet ez a folyamat valójában már régebben elkezdődött.

ROSSZ ÁTIGAZOLÁSOK

Ebből a szempontból kulcsfontosságú volt Neymar 2017-es távozása. Akkoriban senki sem számított arra, hogy a brazil csatár elhagyja az akkor még csúcsközelben lévő Barcelonát, ám a PSG kifizette érte a 222 millió eurós kivásárlási árát, ami azóta is rekord a futballpiacon. A Barcelona pedig nem tehetett semmit azon kívül, hogy a többi európai topklubhoz hasonlóan próbált tanulni az esetből. Ma már a legtöbb ígéretes labdarúgó kivásárlási ára több százmillió euró, Ansu Fatié és Pedrié történetesen egymilliárd euró, ami nyilvánvalóan abszurd.

 
Az ATM és a Real után a Rayo – újabb madridi csapattól kapott ki a Barca!
 Gránátvörös-fék – Bodnár Zalán jegyzete 

Ugyanakkor fontos megemlíteni, Neymar távozása nem járt volna automatikusan a csapat fokozatos meg­gyengülésével. Átgondolt, racionális átigazolási politikával, hosszú távra tervezve még erősebbé is lehetett volna tenni a keretet, ám nem ez történt. A klubvezérkar rengeteg pénzt költött olyan futballistákra, akik közül sokan már ott sincsenek, de a többiekre is igaz, hogy nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Ilyen persze minden klubnál előfordul, ám ebben az esetben túl sok volt a balul elsült igazolás. A Barcelona még 2017 nyarán 135 millió euróért szerződtette Ousmane Dembélét, negyvenmillióért Paulinhót, 35.7 millióért pedig Nélson Semedót, majd a télen újabb 135 milliót adott Philippe Cou­tin-hóért. Bár Coutinho és Dembélé még mindig a csapat tagja, egyelőre egyikük sem tudott húzóemberré válni, sőt, előbbi alapemberré sem. Az is árulkodó, hogy Josep Bartomeu exelnök tíz legdrágább igazolása közül csak Frenkie de Jong tudott megragadni a kezdőcsapatban. Ezen a listán Coutinho és Dembélé mellett ott van még Antoine Griezmann (120 millió euróért igazolták), Miralem Pjanic (60 millió), Malcom (41 millió), Arthur (31 millió), Paulinho, Semedo és a még 2016-ban igazolt André Gomes (35 millió).

A Barca volt Európa legjobb csapata 2015-ben: a legendás támadótrió, (balról) Luis Suárez, Lionel Messi és Neymar boldogan pózolt a BL-serleggel a Juve 3–1-es legyőzése után (Fotó: AFP)


De nem csak az a probléma, hogy az új igazolások nem váltak be. Legalább ekkora gond, hogy a 2015-ben BL-t nyerő korábbi kulcsemberek (Javier Masche­rano, Andrés Iniesta, Ivan Rakitic) kiöregedtek vagy távoztak. Elméletileg még az MSN-ként emlegetett trió is együtt lehetne, ám Neymar után Luis Suárezt méltatlan körülmények között elküldték (és utána bajnok lett az Atléticóval...), az idén nyáron pedig Lionel Messi is a PSG-hez igazolt. Az uruguayi csatár azóta is felemlegeti, hogy Ronald Koeman kicsinyes, gyáva módon közölte vele, hogy nem számít rá. Ráadásul élő szerződése ellenére ingyen engedte el a Barcelona.

A JÁRVÁNY TETÉZTE A BAJT

Feltörekvő tehetségeikben bízhatnak a katalánok

A jelenlegi helyzetben leginkább tehetséges fiatal futballistáiban bízhat a Barcelona, és ezzel a vezetőség is tisztában van. A hírek szerint nemrégiben Daniel Alves visszatérése is szóba került, ám a Barcelona inkább a fiatalokra szeretne építeni. A közelmúltban a 18 éves Pedrivel (balra) 2026-ig, a vele egyidős Ansu Fatival 2027-ig hosszabbított a klub, mindkettejük kivásárlási árát egymilliárd euróban határozta meg. Pedri az Európa-bajnokságon a spanyol válogatott legjobbja volt, játékát sokan Andrés Iniestáéhoz hasonlítják.

Fatit nála is nagyobb tehetségnek tartják, ám ő nemrégiben épült fel súlyos térdsérüléséből, amely egyéves kihagyásra kárhoztatta. Nem tudni, ez hosszú távon milyen hatással lesz a pályafutására, de jelzésértékű, hogy ő örökölte meg Lionel Messi tízes mezét. És ne feledkezzünk meg a 17 éves Gaviról sem.

Tavaly szeptemberben került fel az U16-os csapattól az U19-eshez, augusztusban a Getafe ellen pedig bemutatkozott a felnőttcsapatban. Egyelőre hármasával ugorja a lépcsőfokokat, a múlt hét végi el Clásicón már kezdőként kapott lehetőséget. A legnagyobb meglepetés azonban az volt, hogy Luis Enrique behívta a Nemzetek Ligája négyes döntőjére, pedig felnőttszinten előzőleg nem volt nemzetközi tapasztalata. Az olaszok ellen 2–1-re megnyert elődöntőben, majd a franciák elleni, 2–1-re elveszített döntőben egyaránt kezdőként kapott lehetőséget, s mindkét mérkőzésen jól futballozott. A Barcelona szeretné minél hamarabb meghosszabbítani 2023 nyaráig érvényes szerződését, kivásárlási árát pedig ötvenmillióról ötszázmillió euróra emelné.

A Barcelona a fiataljaira próbálhat építeni (Fotó: AFP)

A járványhelyzet miatt kialakuló gazdasági visszaesés szinte az egész európai futballban éreztette hatását, elég csak a Real Madridot említeni, amely a 2020–2021-es idényben egyetlen eurót sem költött igazolásra, s az idén nyáron sem szórta a pénzt, egyetlen sztár­igazolás sem érkezett. Sok klubnál hasonló a helyzet, ám a Barcelonát az átlagosnál sokkal rosszabbul érintette a pandémia. Nehéz megmondani, ha nincs, gazdaságilag mennyire lenne most nehéz helyzetben, de az biztos, hogy nem lenne ekkora a baj. A klub adóssága meghaladja az egymilliárd eurót, a játékosok fizetését jelentősen csökkentették, Messinek is a pénzügyi anomáliák miatt kellett távoznia, továbbá ezért nincs esély jelenleg arra, hogy igazán nagy futballistát szerződtessen a Barcelona.

Ugyanakkor fontos megjegyezni, a borzalmas üzleti modellnek is nagy szerepe van a hanyatlásban. A 2018–2019-es idény után 990 millió euró volt a klub teljes bevétele, ám a Covid-helyzet után a Barcelona is veszteséggel zárt, miközben a költségek nem csökkentek, és a futballisták többsége még a topligák szintjén is kiemelkedőn keresett. És ehhez még hozzájön a stadionfelújítást is magában foglaló Espai Barca projektre felvett hitel.

„A problémát a Covid okozta, de nem annyira súlyos a helyzet, amilyennek megpróbálják beállítani
– nyilatkozta nemrégiben a Mundo Deportivónak a tavaly októberben lemondó elnök, Josep Bartomeu.   – A baj kétezerhúsz márciusában kezdődött, amikor egyik napról a másikra rohamosan csökkentek a bevételek, és a játékosok fizetésének rendezésére sem volt elég fedezet. A lezárások után nem volt jegyértékesítés, bérleteladás, bezártak a boltok és a múzeum. A bevételeink negyven százalékát elveszítettük. Kétezerhúsz márciusa és kétezerhuszonegy júniusa között csaknem ötszázmillió euró bevételkiesésünk volt. Számításaink szerint a járványhelyzet nélkül csak ötvenmilliót buktunk volna. Sokan kritizálták a magas béreket, de a járványhelyzetig ez fenntartható volt. Több volt a bevételünk, ennek megfelelően a játékosok többet is kereshettek.”

A gazdasági összeomlás értelemszerűen a játékoskereten is érezteti hatását, sőt a szurkolóknak itt mutatkozik meg leginkább, mekkora a baj. Beszédes a Marca nemrégiben megjelent cikke, amely arról szól, hogy a Covid előtti el Clásicóhoz képest a múlt hét végén felálló kezdőcsapat százmillió euróval kevesebbet ért. Igaz, a visszafogott költekezésnek hosszú távon lehet előnye is: a klub ismét teret ad a tehetséges fiataloknak, és tudatos, türelmes építkezéssel megpróbál visszakapaszkodni az elitbe.

Sokszor érkezett már
holland segítség a Blaugranához

Az egységes spanyol élvonal 1929-es rajtja óta már a 91. kiírást játsszák a csapatok. A Barcelona rögvest bajnoki címmel nyitott, s azóta még 25-ször hódította el a trófeát, további 39 alkalommal zárt a dobogón (26 ezüst, 13 bronz), azaz az idények több mint 70 százalékában az első háromban volt. Ám ez nem jelenti azt, hogy ne lettek volna a klub történetében mély hullámvölgyek. Az alapító Joan Gamper halála után (és kicsivel már előtte is) a politika szólt közbe, a spanyol polgárháború idején a klub a megszűnés szélére sodródott, elnökét meggyilkolták, 1938-ban bombatámadás érte a székházát, támogatói köre néhány ezer főre apadt, a játékosok jó része pedig külföldre menekült, míg 1940-ben kevés híján kiesett az élvonalból.

A hatvanas években, a Kubala László nevével fémjelzett korszak után újabb visszaesés következett: a Barcelona 14 éven át nem tudott a csúcsra jutni a bajnokságban. Igaz, három kupagyőzelem ekkor is kompenzálta a relatív eredménytelenséget. A következő évtized az újjászületés, a katalán és a holland futballiskola fúziójának jegyében telt Rinus Michels (jobbra) vezetésével, aki 1974-ben újabb bajnoki aranyhoz segítette a csapatot, nem mellékesen Barcelonába csábította a játékosként, edzőként, majd tanácsadóként a következő ötven év gondolkodásmódját meghatározó Johan Cruyffot (középen.)
A Franco-rendszer bukásából nem tudott megerősödve kijönni a Barcelona, a hetvenes évek végén megint háromszor lemaradt a dobogóról – mindezt annak ellenére is nehezen élték meg a drukkerek, hogy a bajnoki visszaesést két KEK-győzelem, a katalánok első két jelentős nemzetközi trófeája keretezte. 1974 után újabb tíz év telt el bajnoki cím nélkül.

A sztárigazolások mellett a sokáig hiányzó szisztematikus rendszert, a korábbi katalán-holland futballfúzió beteljesedését Johan Cruyff 1988-as visszatérése hozta el. Az újabb KEK-trófeát követően sorozatban négy bajnoki címmel (1990–1994), valamint a Ronald Koeman góljával 1992-ben megnyert BEK-döntővel járatta csúcsra edzőként a csapatot. Bár akadtak visszaesések – Cruyff 1996-os távozása is méltatlanra sikeredett –, a lendület egészen a centenáriumi idényt követő 1999–2000-es évadig kitartott.

AMIKOR KOEMANNÁL NEM VOLT NAGYOBB KATALÁN HŐS

A spanyol polgárháború, a hatvanas évek, majd a hetvenes évek második felének viszonylagos eredménytelensége után újabb három, dobogó nélküli idény (4., 4., 6. hely) következett a La Ligában, mielőtt Frank Rijkaard (balra) letette a 2006-ban újra BL-t nyerő csapat alapjait. Érdemes megjegyezni, a 2000-es évek elejének krízise ugyanúgy elnöki válsággal párosult – Josep Lluís Núnez 22 éves regnálása ért véget –, mint a jelenlegi.

A kilábalást pedig egy eleinte bukdácsoló holland edző melletti kiállás hozta el... A történelem ezen a szinten már biztosan nem ismétli önmagát.

A Barcelona az elmúlt 20 évben csak egyszer állt rosszabbul 10 mérkőzést követően, mint most, pont akkor, amikor legutóbb nem tudott dobogós helyen végezni. Ennek már 18 éve... (NS Grafika, Kristó Péter)
NAGYOBB MÉRETÉRT KLIKK A GRAFIKÁRA


A MEGFELELŐ EDZŐ HIÁNYA

Luis Suárez fogalmazta meg: az az egyik legnagyobb baj a jelenlegi Barcelonával, hogy nincs hiteles vezére a pályán. Ebben van igazság, és fontos hozzátenni, hogy a klub évek óta nem találja a megfelelő vezetőedzőt a kispadra.

Ronald Koeman hiába próbálkozott, nem tudta megreformálni a Barcelona játékát, mint honfitársai többször is tették előtte (Fotó: AFP)

Luis Enrique 2017 márciusában távozott kétszeres bajnokként, BL-győztesként. Bár őt is rengeteg kritika érte, utólag kijelenthető, azóta senki sem tudott karakteres, meghatározó edzővé válni a klubnál. Igaz, az őt követő Ernesto Valverde sem végzett rossz munkát, nyert egymás után két bajnoki címet, volt 23 és 29 mérkőzést számláló veretlenségi sorozata, és három év után BL-elődöntőbe vezette a Barcelonát. Ám vele sem voltak maradéktalanul elégedettek, mert a nemzetközi porondon ő sem tudott bizonyítani, és a nevéhez fűződik a Roma és a Liverpool elleni kínos BL-kiesés is.

Őt követte 2020 januárjában Quique Setién, aki csak augusztusig maradt, és egyetlen trófeát sem nyert. Az ő kinevezése elhibázott döntés volt, és az is érthető, hogy három nappal a Bayern München elleni 2–8 után bejelentette lemondását.

Az utána érkező Ronald Koeman rengeteg kritikát kapott, sokan őt hibáztatták a gyenge szereplésért, holott a probléma jóval összetettebb. Neki sem lehetett könnyű jelentősen meggyengült kerettel dolgozni, miközben a szurkolók elvárásai még mindig nagyok. Az is tény, hogy neki köszönhető több tehetséges fiatal beépítése a csapatba, noha ez részben kényszerűségből történt.

Viszont ő mondta, hogy nincs szüksége Luis Suárezre, majd a jelenlegi idényben arra panaszkodott, hogy gyors és minőségi támadók nélkül nem lehet eredményes futballt játszani. Emellett képtelen volt megtalálni a kerethez legjobban illő taktikát (erről részletesen alább – a szerk.), csapata legtöbbször látszólag elképzelés nélkül játszott. A gyenge, szervezetlen védekezés mellett vérszegény volt a támadójáték is. Sokan egyébként azt vallják, még ebből a meggyengült keretből is sokkal többet ki lehetne hozni. A holland menesztésének lehetősége hetek óta téma volt, végül a Vallecano elleni szerda esti vereség hozta el a búcsút. Sokak szerint elsősorban azért maradhatott eddig is, mert a vezetőség nem talált olyan szakembert, akivel hosszú távon tervezhetne, és aki el is vállalná a feladatot (az szinte biztos, hogy Xavi egyszer a Barcelona edzője lesz).

A Barca mélyre jutott... Ne legyenek kétségeink, innen is talpra áll, a kérdés az, meddig tart ez a folyamat.

Ami tavasszal működött, Messi nélkül az is szétesett

Az első tény: a Barcelona és a 4–3–3-as alapfelállás összeforrt az elmúlt évtizedekben. A hadrend Johan Cruyff 1988 és 1996 közötti regnálása idején lett domináns, de alkalmazása a holland legnagyobb mentorai közé tartozó Rinus Michels korszakában gyökerezik. Azóta nemcsak a felnőtt-, hanem minden utánpótláscsapat ezt a formációt használja. Emlékezetes, mekkora botrány lett, amikor az U19-esek élére kinevezett Víctor Valdés úgy gondolta, játékosai jobbak lehetnek, ha 4–4–2-ben futballoznak. Csakhogy az utánpótlás-igazgató Patrick Kluivert nem engedett a cruyffi alapelvből: az eredményességnél fontosabb cél a La Masián, hogy a felnőttek rendszerébe bármikor tökéletesen illő ígéreteket neveljenek ki.

A második tény: a világfutball az elmúlt öt-nyolc évben a dinamikusan változó, védekezésben és támadásban egészen más pozíciókat követelő felállások irányába mozdult el. Ronald Koeman is szakított a klasszikus holland iskolával, 2017-ben az Evertonnál már inkább a 4–3–3/3–5–2 közti hibridrendszert alkalmazta. Döntése egyértelmű volt, megpróbálta átültetni saját taktikai rendszerébe az új trendeket, az eredményei azonban már kevésbé: másfél idényt sem húzott ki Liverpoolban. A holland válogatott szövetségi kapitányaként szintén a három középső védővel és két szárnyvédővel operáló rendszert próbálgatta. Ez a Barcelona vezetőinek sem kerülhette el a figyelmét, amikor 2020 nyarán rá esett a választásuk (a háromvédős rendszerrel szintén próbálkozó) Quique Setién utódjaként.

Következtetésképpen: Ronald Koeman kinevezése egyet jelentett a klub DNS-ét jelentő felállás megkérdőjelezésével.

A Barcelona gépezete a klasszikus 4–3–3-as formációban akadozott, Koeman ennek ellenére megtartotta alapként, és erre építette fel tavasszal működőképes hibridrendszerét (Forrás: NS Grafika)

A holland elsőre a 4–2–3–1-es rendszer mellett döntött. Az ötlet nem vált be: tíz forduló után csak az ötödik helyen állt a csapat 2020 őszén, a fő statisztikai mutatói pedig – önmagához mérten – borzalmasan alakultak. A The Analyst a helyzetminőség-mutató (xG) egyik variánsát használta ennek alátámasztására: a Barcelona átlagos xG-je mindössze 0.51-gyel volt magasabb az ellenfelekénél ebben a periódusban. Koeman válaszul ismét váltott, részben visszatérve a hagyományos 4–3–3-hoz, de támadásban 3–4–2–1-es helyezkedést követelve játékosaitól.

Játék közben, többnyire a Barcelona akcióinak indítása után 3–4–2–1-re alakult át a Barcelona formációja, egy rendkívül védekezőszellemű Frenkie de Jonggal és egy szabadon mozgó Messivel (Forrás: NS Grafika)

Utóbbi rendszerben a két szélen Jordi Alba és Sergino Dest húzódott előre a középpályássorig, míg Frenkie de Jong visszalépett a két belső védő közé. A felállás egyúttal teret biztosított Lionel Messinek, hogy teljesen szabadon mozogjon támadásban (nem véletlen, 30 bajnoki góljából 23 is az új naptári évben született) a csúcsék mögött. Az elképzelés működött, s bár a játékosok várható gólmennyisége (egyéni xG-je) nem nőtt, a kapu előtti hatékonyság igen, miközben a katalánok csapatszintű védekezése feljavult. A támadókvalitásairól híres De Jong tökéletes összekötővé vált a védelem és a támadószekció között, s jelentős futómennyiséget vállalt át a korosodó Sergio Busquetstől. Végeredményében a Barca és az ellenfelei közti xG-olló 1.34-re nyílt a januártól áprilisig tartó időszakban.

Csakhogy az április végén elbukott el Clásicóval megtört a lendület, Koeman ismét belenyúlt a szerkezetbe, a 3–5–2-es szisztémában kezdett, a Granada elleni mérkőzésen elszenvedett 2–1-es vereséggel pedig a katalánok ki is szálltak a bajnoki versenyfutásból.

Bár nem szerencsés a Barcelona jó játéka és a 34. életévét taposó Lionel Messi formája közé egyenlőségjelet tenni, vitathatatlan, hogy az argentin még a tavasszal is kulcsfigura volt a gránátvörös-kékeknél. Kiesése érezhetően váratlanul érte Koemant, akinek a klub korlátozott anyagi lehetősége miatt esélye sem volt a tavasz nagy részében jól működő játékrendszerbe minőségi játékost igazolni, ráadásul az utánpótlásból sem számíthatott Messi helyén fiatalokra. Helyette maradt az újabb – nem túl eredményes – útkeresés, többnyire a 4–3–3-hoz visszanyúlva, de a korábbiaknál sokkal direktebb, a szélsők beindulásaira, ívelésekre támaszkodó taktikával.

AZ ÁLLÁS 
1. Real Madrid 10 6 3 1 24–11 +13  21
2. Sevilla 10 6 3 1 17–7 +10  21
3. Betis 11 6 3 2 19–12 +7  21
4. Real Sociedad 10 6 3 1 14–9 +5  21
5. Rayo Vallecano 11 6 1 4 18–12 +6  19
6. Osasuna 11 5 4 2 14–13 +1  19
7. Atlético Madrid 9 5 3 1 13–8 +5  18
8. Athletic Bilbao 10 4 5 1 10–6 +4  17
9. Barcelona 10 4 3 3 15–11 +4  15
10. Espanyol 11 3 5 3 11–11 0 14
11. Valencia 11 3 4 4 16–17 –1  13
12. Mallorca 11 3 4 4 10–16 –6  13
13. Villarreal 10 2 6 2 13–10 +3  12
14. Celta Vigo 10 3 1 6 10–12 –2  10
15. Elche 11 2 4 5 8–13 –5  10
16. Alavés 10 3 7 5–13 –8  9
17. Cádiz 11 1 5 5 10–18 –8  8
18. Granada 9 1 4 4 7–13 –6  7
19. Levante 10 5 5 9–18 –9  5
20. Getafe10283–16–13 2
2021.12.04 20:41:32

Spanyol labdarúgás P. K.

A franciát a 17. percben le kellett cserélni, az őt váltó Jovics gólt és gólpasszt ért el.

2021.12.04 14:54:24

Spanyol labdarúgás BALÁZS DÁVID

Xavival a kispadon először kaptak ki a katalánok, akik így rossz szájízzel utazhatnak Münchenbe.

2021.12.01 20:18:18

Spanyol labdarúgás R. Gy.

A listavezető Real Madrid tovább folytatta győzelmi sorozatát, és hét pont előnnyel vezeti a tabellát.

2021.11.28 19:47:26

Spanyol labdarúgás BALÁZS DÁVID

A második félidőben a királyi csapat csak egyszer találta el a kaput, de ez is elég volt a győzelemhez.

2021.11.27 20:48:30

Spanyol labdarúgás P. K.

A Barca a hajrában lőtt két góllal nyert 3–1-re, megvan Xavi első idegenbeli sikere.