Két padlózás sem volt elég…

Egyelőre nem lehet panasz a magyarokra az Agadirban zajló, 14. junior ökölvívó-világbajnokságon. A szombati nyitány mérlegét a közép-európai idő szerint vasárnap hajnali egykor bokszoló Dudás Zsolt javította pozitívra, miután 35-24-es pontozással simán verte a 81 kilóban a nála egy fejjel magasabb és jóval izmosabb, de a sportág rejtelmeiből vajmi keveset ismerő szerb ellenfelét.

Vasárnap a könnyűsúlyú Görbics Gábor ott folytatta, ahol a zuglói Dudás abbahagyta, sőt! Már a harmadik menetre összejött a húszpontos különbség (26-6), s így a Vasas-Rica-Hungária vörös hajú, szeplős sportolója döntő fölénnyel verte bosnyák riválisát. Ezzel – akárcsak Dudás – ő is a legjobb 16 közé került.

Sajnos, nem sikerült ugyanez a középsúlyban Török Ferencnek. A 18 éves debreceni fiú – sajnos – az első menetben nagyon elengedte kirgiz vetélytársát, s aztán már hiába hajrázott pazarul – a végén kétszer is számoltak az ázsiaira! , a ponthátrányt már nem sikerült ledolgoznia.

„Magam is úgy érzem, hogy kikaptam, de nem ekkora különbséggel. Alacsony vagyok én a 75 kilóhoz, a jövőben 69-ben próbálkozom”, összegzett meglepő éleslátással a hajdúsági fiatalember.

S a többiek? Nos, az oroszok ugyanolyan rideg következetességgel darálják le ellenfeleiket, mint a felnőtteknél tették három hónapja a plovdivi Európa-bajnokságon. A kubaiak is jók, de ők csak hat fiút hoztak el, öt súlycsoportot üresen hagytak – nem, mintha hiány lenne náluk a tehetségekből, csakhogy az utóbbi időben egyre kevesebb a pénz a karibi szigetországban. Ezért is óriási dolog, hogy mi, magyarok teljes, tizenegy tagú csapattal képviseltetjük magunkat Agadirban.

Abban az Agadirban, amely Marokkó egyik legforgalmasabb teherkikötője, de egyben – hála tíz kilométer hosszan húzódó, finomhomokos strandnak, s a szeptember közepén 25 fokos atlanti-óceánnak – virágzó turistaparadicsom is. A magyar öklözők szállodájában, a Hotel Aneziben hemzsegnek honfitársaink, tehát vigyázni kell, a liftben mit mond az ember…

A helyi bazár, a szuk – kettő is van belőle, az arab és a berber – valóságos kincsesbánya. Mindent lehet itt kapni, például Tag Heuer, Rolex és Patek Philippe karórákat húsz-huszonöt euróért, az más kérdés, hogy a kronométerekhez garancialevél nem jár, s az is biztos, hogy ha lenne olyan hatóság Marokkóban, amely feladatának tekinti a hamisítványok megsemmisítését, akkor egy ilyen piacon bőven találna magának elfoglaltságot…

Egyik agadiri barátunk, egy bőráru-kereskedő egyébként már ki is derítette, hogy a magyar és a berber nyelv szoros rokonságban áll: az „igen” szó ugyanis mindkét idiómában előfordul, és ugyanaz is a jelentése…