
Olvassa a Nemzeti Sportot digitális formában.
Közepesen felhős
Keddi sportműsor: a Ferencváros öt csapata is meccsel
Sűrű napja lesz kedden a Ferencvárosnak. Jégkorongcsapata az Erste Liga döntőjének második mérkőzését játssza, férfi kéz...
Már a tavaszi bajnoki rajt előtt pályára kellett lépniük legjobb futballistáinknak 1963-ban, Cardiffban játszottak Eb-selejtezőt. A csapat megtette a magáét, az előzmények ismeretében bravúr volt a döntetlen.
Az utolsó percekben derült ki, hogy nem az Európa-kupa-sorozatban mérkőzik meg egymással Magyarország és Csehszlovákia futballválogatottja 1933 márciusában, de így is presztízsmeccs volt a javából. Frantisek Plánicka kapus fantasztikusan védett, ám a magyar csatárok brillíroztak.
Az imperializmus gonosz bájitala, az amerikai butítás folyékony fegyvere, a kólaital az 1950-es évek magyar sportsajtójában is igen rossz reklámot kapott: következzen néhány korty magyar kólatörténelem a kommunizmus maszatos poharából. Mivel írásunk nem egyes gyártócégek torz törésben mutatott tevékenységét kívánja dokumentálni, hanem a terméket általános kulturális szimbólumként kezeli, a hivatkozott archív cikkekben a konkrét márkanevet „kóla” kifejezéssel helyettesítettük.
Vérbeli spíler, imádták. Megfordult az MTK-ban, a Bp. Honvédban és a Ferencvárosban is, kivívta valamennyi szurkolótábor tiszteletét. Csatárként és középpályásként is szenzációs dolgokat művelt. A tragikus körülmények között elhunyt Fodor Imre 60 éve született.
Több mint száz éve létezik a mesterhármas szavunk, amelyet pályázaton ötöltek ki. Ellenben – fájdalom– a pályázatot kiíró lap és a pályázatot megnyerő személy sem élt sokáig.
Ahhoz képest, hogy a Genovában az olaszok elért 0:0-t kissé visszafogottan, a csatársor gyenge produkciója miatt már-már fanyalogva fogadták idehaza, egy hétre rá Lausanne-ban a Molnár, Orth, Híres trió dupláival dicső fiaink rommá verték Svájcot. A házigazdák száz évvel ezelőtt csak 0:5 után tudtak szépíteni…
Nem lazsálhattak a futballisták ötven esztendeje a tavaszi szezonra készülve, legalábbis a versenykiírás igyekezett gondoskodni róla. Magyar (Népköztársasági) Kupa-meccsekkel hangolódtak jól-rosszul a folytatásra, aztán a 16. fordulóban is kiderült: nincsenek véletlenek.
Kilencven éve hunyt el az egyszerre öt ember életét élő Komjádi Béla, a magyar vízilabda első aranykorszakának letéteményese, a sportág naggyá tevője, hazai apostola.
Nevezték örök tartaléknak, kispados csúcstartónak. Noha kitűnő játékos volt a Dorogi Bányász kapusa, mindössze tíz alkalommal volt válogatott. Ilku István 90 éve született.
Két mérkőzésre Hollandiába utazott a futballválogatott 1933-ban. A meccsek a barátságosnál is barátságosabbak voltak, a hollandok nagylelkű szívélyességgel fogadták a pénzszűkében lévő magyarokat.
Ma sokat adnánk egy gól nélküli döntetlenért idegenben az olaszok ellen, 1923-ban azonban maradt emiatt hiányérzet, mi több, csak Plattkó kapusnak köszönhettük végül az ikszet. Pedig játéktudás dolgában elvben akkoriban még mi voltunk felül.
Nyolcvan évvel ezelőtt, 1943 februárjában halt meg a munkaszolgálatosként a keleti frontra vezényelt Braun József. Az MTK zsidó származású futballklasszisát az MLSZ-vezér papírja talán megmenthette volna, mindenesetre a levélért hiába járt közben Pluhár István, a korszak népszerű rádiókommentátora.
Az 1969. decemberi marseille-i kudarc után a magyar futballban napirenden volt az utánpótlás-nevelés. Sem a szakma, sem a közvélemény nem tartotta elég hatékonynak. Fel-felhorgadt a vita, mint például 1973 februárjában. Pedig 1972-ben válogatottunk negyedik lett az Eb-n…
A tél elől túrára utazott a magyar labdarúgó-válogatott a Wales elleni Nemzetek Európa-kupája-mérkőzés előtt. Ahogy mondani szokták, a meccsek a felkészülést szolgálták, ám Hannoverben még a legendás Sepp Herbergernek is tetszett a mieink futballja.
Valóságos rémtörténetet osztott meg a Nemzeti Sport olvasóival 1933 februárjában a kalandos életű és tragikus halálú Miklós Béla Pál, aki a New York-i Madison Square Garden szintén nem unalmas múltjából villantott fel néhány izgalmas epizódot. Egy bátor igazgató, megvert gengszterek, Kocsis Antal profiként a ringben – és még temérdek vicces és drámai történet...
Az olimpiai mozgalom vezéralakjaként gyakran emlegetik a száz esztendeje született Csanádi Árpádot, ám a futballban is maradandóan letette a névjegyét – játékosként, edzőként, oktatóként és szakíróként egyaránt.
A megannyi sportot űző, barátai által „Sportelekynek” nevezett Porteleky László Italo Santellinek köszönhetően ragadt a páston, és többek között kudarcos kormánybiztosi megbízatás is színezte életét.
A népszigeti ősi UTE-pálya története a múlt ködébe vész, egy nemrég megjelent könyv azonban a legendák nyomába eredt, és kiderítette, hogy a sporttelep a klasszikus magyar irodalomban is nyomot hagyott.
Mérlege pocsék, viszont bátor volt, bírta a verést is. Egy hírhedt meccsen legyőzte a franciák félnehézsúlyú bálványát, Georges Carpentier-t. Ha nem bokszolt, általában ivott, az utcán lelte a halálát a színes bőrű, szenegáli gyökerű francia bunyós, Battling Siki.
Biernaczky Pál dr. élve, egészségesen tért haza a keleti hadszíntér egyik legvéresebb poklából, a Don-kanyarból, ahonnan hónapokig tudósított 1942–1943-ban.