A Milan rangadót nyert, ráadásul idegenben - ahol mi pereceltünk, ultra gáz - nekünk is nyerni kell nincs mese. Ez a mostani Genoa nem is igazán veszélyes ellenfél, de ugye a kötelező meccsek sosem egyszerűek és a Milan győzelme is eléggé demoralizáló valljuk be - bár benne volt. Ráadásul az Inter sorozata is egyre hihetetlenebbé kezd válni 12 mérkőzés 10 győzelem 2 vereség. Az ördög állítólag sosem alszik.A Milan rangadót nyert, ráadásul idegenben - ahol mi pereceltünk, ultra gáz - nekünk is nyerni kell nincs mese. Ez a mostani Genoa nem is igazán veszélyes ellenfél, de ugye a kötelező meccsek sosem egyszerűek és a Milan győzelme is eléggé demoralizáló valljuk be - bár benne volt. Ráadásul az Inter sorozata is egyre hihetetlenebbé kezd válni 12 mérkőzés 10 győzelem 2 vereség. Az ördög állítólag sosem alszik.
Ne szépítsük, szépen leraboltuk a Griffonikat az elmúlt években, tavaly ugye egy triplázó csapatba adtak két (Milito, Motta) alapembert, idén januárban pedig lemondtak a javunkra Ranocchiaról és Kharjaról. Előbbi egyre jobb szolgálatot tesz Samuel utódjaként, utóbbi pedig a kezdi kimeríteni a saját korlátai adta lehetőségeit, bár egy-egy gyenge meccset leszámítva sok panaszunk nem lehet rá, plusz ha arra gondolunk, hogy Muntari helyett játszik akkor talán még fel is sóhajtunk.
A Genoa az elmúlt években egy felfele ívelő sikertörténet volt, remek igazolások, szerethető és felismerhető csapatjáték és egyre magasabb pozíciók a tabellán. Ez a folyamat tavaly megtört. A problémát személy szerint az irgalmatlan játékos mozgásban látom, másfél év alatt elfogyasztottak például jó pár csatárt, David Suazo, Hernan Crespo, Luca Toni, most már ott tartunk, hogy az Udineseből érkezett a dallamos nevű cserecsatár Floro Flores az egyetlen igazi centerük. Továbbá súlyosbítja a gondjaikat, hogy a középpályára szánt sztár igazolás Veloso eléggé besült illetve addig csere - beréltek a kapusukat míg egy egy - nyári csoda portugál kapust sikerült a ketrec elé állítani, aki nem is hazudtolja meg magát, egy pár meccs már elúszott rajta köztük az őszi Inter meccsük is. Ráadásul a nem túl nagy márkanévéről és címeiről híres illuzionista Davide Ballardini a csapat feje. Hát. De Palaciót és Mestót szívesen látnánk az Interben.
Az idei Genoa a statisztikusok rémálma, semmi állandóság nincs a teljesítményükben legutóbbi 10 meccsükből 3 győzelem 3 döntetlen 4 vereség. Mondjuk van köztük olyan meccs ami a becsületükre válik, döntetlen a Milannal (1-1), "idegenben" nyerték a városi rangadót (0-1), illetve 0-3 ról nyertek a Roma ellen (4-3), bár ahhoz a győzelemhez igaz sportember a farkasoknak is gratulált volna a meccs után. Alapvetően nem rossz csapat, megvan bennük a lehetőség, hogy pontot szerezzenek ma délután a Meazzaban.
Az Inter Leonardóval most már a hétköznapok szürkeségével is küzd, a robbanásszerű újjászületés már nagyon távoli, egyre nehezebb és darabosabb a csapat. Pazzini érkezése az alapvető viszonyokat tekintve a taktikai repertoár szélesedését is szolgálta, viszont rendszeres játéka pont, hogy a variációs lehetőségeket csökkenti. Magyarán Pazzini ritkán játszható meg a tömörülő fal közepén, részben ezért a fogalmatlan tökölés az ellenfél tizenhatosa előtt. Eto'o elkéri hozza - viszi, jön - megy labdával, Sneijder is elkéri cirógatja próbálja leadni, Pazzón hárman, marad gurgulázás. A másik probléma, hogy Pazzini tipikus center, Eto'o meg tipikus szélsőt játszik, de a másik oldalon meg nincs másik szélső, kvázi 4-3-3 játszik a csapat egy szélsővel. Amiből lesz egy teljesen zavaros 4-3-1-1-1. Tanácsos lenne, az egyik középpályás helyett Pandevet vagy Obit pályára küldeni, hogy elől ez az aránytalanság és az ebből adódó tanácstalanság enyhüljön.
Illetve szörnyen hiányzik, egy tavalyi, kombinatív és sokoldalú centerjátékra képes Diego Milito. Pazzinivel nincs gond, csak az Ő játékstílusának ez a hátránya, hogy mezőnyben passzív mint állat. Itt a tavasz dagad a bré, nyerjünk meg ezt a meccset és legyen nyugodt hete a csapatnak a Bayern előtti visszavágó előtt.
Nevezettek listája illetve a várható kezdőcsapatok.
