Utolsó olimpiájára, egyben utolsó versenyére készül Aubéli Ottó

Aubéli Ottó búcsúzni készül. Azt már most elhatározta, hogy az olimpia után befejezi a birkózást. Addig azonban még van egy kis dolga. Pontosabban nem is olyan kicsi. Szépen, reményei szerint pontszerző helyezéssel (akár éremmel...) köszönne el a sárga-piros szőnyegtől.

Ezért küzd, izzad napról napra a tréningeken, ez az egyetlen, amiért még kitart, s nem hagyott fel az élsporttal. Viszont akármi is történik a pekingi szőnyegen, a 33 esztendős sportoló az ősztől már nem helyezi minden elé a birkózást.

„Esténként néha már nyolcvanévesnek érzem magam – érzékeltette, mennyire kivan zsigerelve a szervezete. – Gyakran olyan fáradt vagyok, hogy jobb, ha a tatai edzőtáborban alszom, mint ha hazamennék a családomhoz, hiába rossz nélküle, nem biztos, hogy tudnék pihenni. Persze ha mégis erre van szükségem, Gulyás István szakágvezető esetenként elenged. Az év elején ráadásul ismét előjött a porckorongsérvem, emiatt legyengült a bal kezem. Egy ideig pihentetni kellett, azóta pedig súlyzós edzésekkel próbálom korrigálni a balom és a jobbom közötti különbséget, de, mondjuk, fekvenyomásban még nagyjából húsz kiló az eltérés a két karom között.”

A visszavonulásra már az athéni játékok előtt is gondolt, a mostani elhatározása azonban végleges. A 2004-es olimpián csak 18. lett, ám utána komoly motivációt jelentett, hogy következő évi világbajnokságra Budapesten került sor. Az ötkarikás sportágat űzők jellemzően négyéves ciklusokra terveznek, Aubéli tehát nekiveselkedett.

Tovább fokozta eltökéltségét, illetve segített kitartania Pekingig, hogy a Budapest Sportarénában rendezett vb hatalmas magyar sikeréből ő is alaposan kivette a részét – hazai közönség előtt szerzett bronzérmet –, ráadásul szintén 2005-ben a várnai kontinensbajnokságon is felállhatott a dobogó harmadik fokára.

A remek eredmények ellenére ott motoszkált a fejében a búcsú gondolata, de a dupla bronznak köszönhetően meggyőzte magát, hogy van értelme folytatnia. Aki azonban azt hiszi, innentől egyenes út vezetett az idei olimpiáig, hatalmasat téved.

Ugyanis 2007 elején robbant a bomba. Aubéli Ottó és öt társa a szövetség tiltása ellenére szerepelt a német csapatbajnokságban. A szövetség és az edzők a kvalifikációs év miatt ezúttal nem engedélyezték volna a légióskodást a Bundesligában, amelyben azonban a birkózók szerződése a szezon végéig, azaz tavaszig szólt.

Sokkal nagyobb gond, hogy a versenyzők itthon anyagilag kevéssé voltak/vannak megbecsülve, másrészt a németországi fellépések a tisztes javadalmazáson túl felkészülésnek is hasznosak voltak.

Aubéliéket végül fél évre tiltották el, ám a nehézsúlyút – aki akkoriban kérte válogatott kerettagságának felfüggesztését – elindították a kötöttfogású Magyar Nagydíjon, és „jutalmul” ott lehetett a tavaszi Európa-bajnokságon, hogy aztán Szófiában ötödik hellyel bizonyítson.

A kvalifikáció viszont kicsit döcögősen alakult. A tavaly szeptemberi vb-n nem vívta ki a pekingi részvétel jogát, majd decembertől május elejéig szinte megállás nélkül edzőtáboroztak a szabadfogásúak, és mivel az Eb-n, április elején egyikük sem szerzett kvótát, a csúcsformát az április-májusi két kvalifikációs versenyre időzítették.

Aubéli a másodikon jutott döntőbe s ezzel a pekingi repülőjegyhez. Azóta már az edzőtáborok is szelídültek, minden két hét után akad(t) legalább egy olyan is, amikor Aubéli esténként a gyermekeivel lehet(ett).

„A kvótaszerzésig tartó hajtás rengeteget kivett belőlem – mondta a birkózó. – Utána sokat lendített, hogy kaptunk egy kis szünetet, és itthon nyugodtan eltölthettem másfél-két hetet. Ezek az időszakok segítenek abban, hogy kibírjam az olimpiáig. Nagyon fontos, hogy fizikailag és szellemileg is kipihenjem magam. Hogy a vlagyikavkazi edzőtábort miként viselem majd? A foci Európa-bajnokság alatt könynyebb volt, mert a meccseket nézve ki lehetett kapcsolódni.”

Az észak-oszétiai felkészülés azért is rendkívül hasznos, mert arrafelé – Gulyás István szavaival élve – aki fiúnak születik, legalább egyszer leviszik a birkózóterembe. S mivel túl sok kitörési lehetőség nincs, sokan ott is ragadnak.

Ennek köszönhetően kiváló partnerekkel lehet készülni Pekingre, ahol a súlycsoport legjobbjaival kell majd felvennie a harcot. „Nagyon sok függ a sorsolástól – mondta Aubéli az olimpiáról. – Vannak olyanok a mezőnyben, akiket meg tudok verni, és vannak, szerencsére kevesebben, akiket nem. Az első meccseken jó lenne a legnagyobbakat elkerülni, persze úgyis a szőnyegen dől el minden. A tét nem nyomaszt, a sok néző inkább csak feldob. Mentálisan igyekszem tökéletesen felkészülni, remélhetőleg meglesz a jó forma is, és akkor, bízom benne, sikerül az öt közé kerülnöm.”