Eddig tartott Ronaldo útja

hirdető három évszámmal (1972, 1980, 1996).

A drukkersereg és a csapat is azon volt, hogy ne kelljen feladni a lista bővítésének reményét a 2008-as számmal, és meglegyen a negyedik Eb-arany is. Előbbi a szépítő gól után példamutatóan odaállt a gárda mögé, amely a második játékrészben elővette, amihez adott esetben nagyon ért. Ölte a játékot. Szabálytalanságok és sárga lapok árán, a két nap után újra eleredő esőt segítségül híva, végszükségben meg Fortuna kezét szorongatva. Pepe gólhelyzeténél ragadta meg, Ballack mindent eldöntő fejesénél szorította a legerősebben (a német „abstósszal” vált le Paulo Ferreiráról) és a végéig már el sem engedte.

Leszámítva a második portugál szépítés pillanatait, zengett az „Oh, wie schön”, a „Deutschland! Deutschland!” és a többi nóta. Nem csupán az utolsó percig, hanem a hosszú bázeli éjszakában is. Németország a hazai vb után az Eb-n is rajta maradt a futballtérképen, és 12 év után újra biztosan érmes a kontinensbajnokságon.

1. FÉLIDŐ

1–15. PERC

A portugálok összeállítása nem tartogatott meglepetéseket – Luiz Felipe Scolari ugyanazt a tizenegyet küldte pályára, amely sikerrel vette az első két csoportmérkőzést. A németeknél viszont a sérült Torsten Frings nem vállalta a játékot, helyette Simon Rolfes lépett pályára, és ezúttal kimaradt Clemens Fritz is, akit Thomas Hitzlsperger helyettesített. A változtatás megtette a hatását: a Nationalelf nagy kedvvel és magabiztosan kezdte a találkozót.

15–30. PERC

Míg a portugálok minden szituációban igyekeztek a saját taktikájukat követni, Joachim Löw emberei alkalmazkodtak a rivális játékához, és szorosan követték az ellenfél „varázslóit”, Cristiano Ronaldót, Decót, valamint Simaót. Ettől függetlenül a meccs elején a piros mezesek tűntek veszélyesebbnek, a – többnyire jobb – szélről induló akcióik többször is gólt ígértek. Németország viszont nem csak „ígérgetett”: két pazar találattal magabiztos előnyt szerzett.

30–45. PERC

Nem várt könnyű feladat a portugálokra, ennek ellenére látványosan járatták a labdát; hiába jutottak el azonban pontos passzokkal a német tizenhatosig, hosszú ideig határozatlannak bizonyultak a befejezéseknél. Michael Ballackék éppen erre alapozták stratégiájukat: kontráik újabb góllal fenyegették a védekezéssel kevéssé törődő Scolarilegénységet. Ám Ronaldóék egyszer összekapták magukat, s egy bal oldalon futó tetszetős támadás végén bevették Jens Lehmann kapuját.

2. FÉLIDŐ

1–15. PERC

Az eredmény ugyan Portugáliát sürgette, de a németek sem maradtak adósak a támadásokkal. A második félidő elején többször is előfordult, hogy a portugálok a saját térfelükre szorultak, igaz, pillanatok alatt képesek voltak változtatni a játék képén. Ám a büntetőterület előtt tömörülő német védőkön csak pontrúgások révén sikerült túljutniuk, átlövésekkel és egyéni akciókkal egyáltalán nem jelentettek veszélyt az ellenfél kapujára.

15–30. PERC

Ballack találata után Decóéknak nem maradt más választásuk, támadniuk kellett. A szövetségi kapitány ezért változtatott a megszokott felálláson: Nuno Gomest lehívta a pályáról, és bár a helyére Nanit küldte be, valójában Cristiano Ronaldo örökölte meg az egyetlen ék szerepkörét. A németek viszont visszatértek első félidő végi taktikájukhoz – határozott védekezésből induló gyors kontraakciókból próbálták tovább növelni amúgy is megnyugtatónak tűnő előnyüket.

30–45. PERC

A portugálok nem találtak fogást a német védelmen – elképzelés nélküli játékuk, távoli lövéseik ráadásul nem ígértek gyökeres változást az eredményben. Ha egyszer-egyszer mögé is kerültek a tizenhatos előtt helyezkedő Per Mertesackeréknek, a játékvezető lesen állította meg akcióikat, és bár az utolsó percekben egy alkalommal erre rácáfoltak, ez kevésnek bizonyult a hosszabbítás kiharcolásához. A Nationalelf nagy csatában küzdötte ki az elődöntőbe jutást.