Portugál öröm úton-útfélen

Volt valami furcsa a chrysleres pasas szemében. Mintha transzban lett volna. Késő este, jóval a Portugália–Csehország mérkőzés (3–1) lefújása után az egyik kezével zászlót lobogtatott, a másikkal kormányzás közben folyamatosan nyomta a dudát, és mivel harmadikat nem adott neki a Teremtő, a világítás felkapcsolására nem maradt lehetősége. Mindezt százas tempóban, egy kocsisorban, a Genf és Bern közötti autópályán, harminc kilométeren keresztül folyamatosan balra indexelve.

Életveszélyes volt, de – már bocsánat – csak röhögni tudtunk rajta, no meg kicsit irigykedni rá. Merthogy nem sokkal a kocsija előtt 11 (!) villogó rendőrautó gyűrűjében ott haladt a portugál válogatott busza. És a chrysleres csak egy volt a sok őrült portugál közül. Négy éve, az Eb döntő előtt a közvetítéseknek hála milliók láthatták, miként haladt a válogatott busza az alcochetei bázisról Lisszabon felé az emberek sorfala között, hajók és a jó ég tudja, milyen járművek kíséretében, most pedig Svájcban élhettük át ennek az idegenben alkalmazott verzióját. Az, hogy az említett autópályán a neuchateli letérésükig, hetven kilométeren keresztül minden hídon zászlókat lobogtató szurkolókat láttunk, papírforma. Hogy az autópályán a busz láttán egy parkolóból eszeveszett tempóban meglóduló, istent és embert nem ismerve öt perc alatt a válogatottat üldözők között pole pozícióba kerülő terepjáróval (ketten a pilótafülkében, ketten egy rudas zászlóval a platón) találkoztunk, szintén. Mert a déliek szinte megvesznek ezért a csapatért. Nem is csodálkozunk rajta. Napjaink automatizált világában a portugálok még mindig képesek a szó nemes értelmében játszani a futballt, és ugyan néhány játékos már most közel érzi magát az Olümposzhoz (Cristiano Ronaldo talán látja is magát nektárt inni az istenekkel), a futballpályán ebből túl sok nem érződött. Nem merjük azt írni, hogy biztosan megnyerik az aranyérmet, de kétségtelenül van esélyük rá, hogy fényesítsenek a négy éve otthon szerzett ezüstön. A 2004-ben még tehetségeknek tartott játékosok mára felnőttek. A legjobb példa erre Cristiano Ronaldo, aki a harmadik gól előtti szituációban otthon még biztosan, de két éve is nagy valószínűséggel egyedül fejezte volna be az akciót, most viszont volt szíve lepasszolni a labdát Ricardo Quaresmának.

Az érzelmek szinte befoghatatlan skáláján mozgó portugál újságírók persze így is találtak kivetnivalót a játékban, Deco önzőségét felvetve, de Luiz Felipe Scolari kapitány leintette őket. „Deco egyéniség, tiszteletben kell tartani a szokásait – mondta a brazil szakvezető. – Különben is, egy csapatnak hasznos lehet, ha van olyan játékosa, aki minden körülmények között meg meri csinálni az utolsó cselt is. Decónak erőssége, hogy mer és tud is kockáztatni, az Európabajnokságokon sokan nem képesek önmagukat adni. Ő igen.”

A változatos sajtóellátásnak hála ezen az Eb-n láttuk már a németeknek, a hollandoknak és a spanyoloknak is odaadni az aranyérmet, most a portugálokon a sor, ugyanakkor abban a tekintetben mindenképpen ők az elsők, hogy náluk jelent meg az első súlyos ellenérv is. Scolari Chelsea-hez szerződése.

„Nehéz szívvel hagyom el a csapatot és az országot. Ke- >>>