Eső után hideg zuhany

A török–svájci meccs előtt a sajtó és különféle beharangozók is sokat foglalkoztak a 2005-ös, botránnyal záruló vb-pótselejtezővel, szerda este viszont nem éreztette hatását a nyomasztó emlékű találkozó. Persze a tét így sem volt kicsi (sőt), mivel mindkét együttes vereséggel kezdte az Európa-bajnokságot. Ennek megfelelően nagy iramban indult a mérkőzés, de a félidő első felében egyetlenegy nagy helyzetet sem jegyezhettünk fel, ehhez az óvatos taktika mellett hozzájárult a nem éppen barátságos időjárás is. A folytatásban azért izgalmasabb jeleneteket is láthattunk, a fehér mezesek legfőképp a többször is bravúrosan hárító Volkan Demirelnek köszönhették, hogy nem kerültek hátrányba. A másik oldalon pedig a kapufa mentette meg a svájciakat. A hazaiaknál nagy kérdés volt, hogyan helyettesítik a sérült Frei, Streller párost, de a „beugrók” még az első félidőben csattanós választ adtak a kérdésre. Az Eb legfiatalabb játékosa, Eren Derdiyok ugyanis gólpasszt adott – a török származású – Hakan Yakinnak.

A talaj állapota a fordulás után is jelentős szerepet játszott a mérkőzésen, és olykor az indulatok is elszabadultak… Utóbb az időjárás változásával az eredmény is változott, a csereként beálló Semih Sentürk fejes góljával egyenlítettek a törökök, majd Arda Turan kiejtette a hazaiakat.

Svájc így továbbra sem tudta megtörni Eb-nyeretlenségi sorozatát, amely a mostani vereséggel már nyolcmeccsesre nyúlik. A törökök az utolsó csoportkörben ki-ki mérkőzést vívnak a cseh válogatottal.

1. FÉLIDŐ

1–15. PERC

Alexander Frei sérülése után Jakob Kuhn kapitány kénytelen volt változtatni csatársorán, de arra kevesen fogadtak volna, hogy a veterán irányító Hakan Yakin és a meccs másnapján húszéves Eren Derdiyok feladata lesz a pótlás, jóllehet Marco Streller ágyékproblémája tovább csökkentette az alternatívák számát. Fatih Terim sem vonakodott változtatni, ő négy emberét cserélte le az első nap kezdőcsapatából. Nem csoda, hogy a nyitány csapkodóra sikerült a sok pontatlan passzal.

15–30. PERC

Az özönvíz következtében a játéknak nem volt ritmusa, gyakorlatilag lábbal művelt vízilabda zajlott a pályán. Igaz, a vizes füvön bátran lehetett lőni távolról, Svájc próbálkozott ezzel, ha már egyszer az eltervezett taktika kivitelezését lehetetlenné tette az eső. Törökország ezzel párhuzamosan a kapu elé belőtt labdákra alapozott, legyen szó beadásról vagy szabadrúgásról. A gól aztán tökéletes jellemzője volt a körülményeknek: a labda majdnem megállt a kapu előtti tócsában.

30–45. PERC

A piros mezesek belelendültek, és azzal sem foglalkoztak, hogy a labda időnként lemaradt útközben. A két szélső és Hakan Yakin sokszor találta magát szemben a négy török védővel, akik olykor fejvesztve vágták előre a labdát. A svájci védelem ugyanakkor azzal foglalkozhatott, hogy megválassza, melyik csatornában indítsa meg akciót, megvárva, amíg egy-egy társ szabaddá válik a nem túl hatékony török középpályások között, akiken hamar túljutott a labda.

2. FÉLIDŐ

1–15. PERC

Ha felállását tekintve nagyon nem is, összetételében és hozzá állásában nagyon is változott a török csapat. Két támadó középpályás helyett bejött egy védekezőbb meg egy csatár, ám a fehér-égszínkékek főleg a széleken indultak előre, amit az első félidőben alig láttunk tőlük. A svájciak – vagy önszántukból, vagy a rivális fellendülése miatt – hátrébb húzódtak, mire egy kontrájuk után a korábban is veszélyes török szárnyjátékot ezúttal nem tudta meggátolni a jobb oldal.

15–30. PERC

A három csatár mellé rendre fellépett még legalább három ember a török támadásoknál, ami nemegyszer létszámfölényt eredményezett a tizenhatos előtt, ám a svájci védelem szilárdan állt a lábán. Kuhn a nagy nyomás enyhítése végett az elfáradó Tranquillo Barnetta helyett bedobott egy friss embert, és Johan Vonlanthen meg is húzta néhányszor a bal szélt, életet lehelve a győzelemre hajtó piros mezesekbe. Lélekben felkészültek a csapatok a finisre.

30–45. PERC

Az utolsó negyedórára végképp letettek a játékosok a taktika szigorú betartásáról, Hakan Yakin például a pálya minden pontján előfordult, és Nihat Kahveci is mentett a saját tizenhatosa előtt. Mindkét csapat üldözte a győztes találatot, és mindkét válogatott a jobb oldalban bízott: ott futtatta a támadásokat, míg az ellenfél vagy az alapvonal meg nem állította az akciókat. A mély talaj miatt elfáradtak a játékosok, de a végén is lelkesen küzdöttek.