A sikerdíj mellé kazah túra jár a győztesnek

Magyarosabb talán nem is lehetne a sorozat. Mármint az MLSZ bábáskodása mellett tavaly világra jött Ligakupa. A klubok irányítóinak tekintélyes hányada – persze legfeljebb a színfalak mögött duzzogva – inkább púpként definiálta az első osztályú csapatok különversenyét, amelynek szerdai nagydöntőjében (az első meccsen) az őszi győztes FC Fehérvár a tavaszi első DVSC-TEVA-t fogadja. Hogy hány szurkoló előtt, megjósolhatatlan, a nézőszámra vonatkozó korábbi adatok azonban – egy-két kivételtől eltekintve – minimum ijesztőek. Az ellenben nem titok, mekkora jackpot illeti a párbaj nyertesét: a győztes futballvállalkozás bankszámláján nyolcmillió forint landol, igaz, a „mannát” nem az MLSZ, hanem az NB I-es tulajdonosi tanács, pontosabban a Magyar Hivatásos Labdarúgóliga (MHLL) osztja.

A tornát alapító MLSZ fődíja az Intertotó-kupa-indulásban testesül meg.

„A Ligakupa nagydöntője győztesének kötelező elindulnia az Intertotó-kupában, kivéve, ha a nyertes csapat megegyezik a magyar bajnokkal, a Magyar Kupa győztesével vagy a bajnoki ezüstérmessel. Ha a győztesre érvényes a fenti megjelölés valamelyike, a Soproni Liga harmadikja indulhat az Intertotó-kupában” – fogalmazott Kovács István, az MLSZ adminisztrációs hivatalvezetője.

Ergo az FC Fehérvár, amelynél bevallottan célkörön kívüli terület az Intertotó-kupa, amelyben az első körben kazah rivális vár a magyar félre, aligha töri magát a történelmi dicsőségért (az MLSZ-étől eltérő fehérvári és debreceni kiírásértelmezésről Intertotós nemek című cikkünkben olvashatnak).

„Egyelőre sem a díjazás, sem az Intertotó-kupa nem érdekel, csak a DVSC-TEVA elleni szerdai meccs – húzta meg a beszélgetés

határait Disztl László, a Fehérvár vezetőedzője. – Azok a játékosok

kapnak bizonyítási lehetőséget a döntőben, akikben érzem a hitet és az erőt. Ráadásul következő három mérkőzésünket a DVSC-vel vívjuk, a két Ligakupa-fellépés mellett egyszer a bajnokságban is összemérjük erőnket. Húzós lenne, ha ennek a három összecsapásnak ugyanazzal a kezdőcsapattal vágnánk neki. Fontos számunkra a Ligakupa, mindent megteszünk a sikerért, ezzel együtt az általam felállított sorrend alapján a bajnokságé az elsőség – akkor is, ha a Soproni Ligában nem az aranyéremért küzdünk. A kétmeccses döntőt ugyanakkor furcsa ötletnek tartom. Az ehhez hasonló sorozat befejezéseként véleményem szerint egymeccses finálé passzolna. Az idő eldönti, melyik résztvevő számára bizonyul kedvezőbbnek a kétrészes végjáték...”

A mindhárom fronton (Soproni Liga, Magyar Kupa, Ligakupa) érdekelt, ezért továbbra is szerda-szombat ritmusban pályára lépő DVSC-TEVA kubmenedzsere, Herczeg András az eddigi sablonnak megfelelően Fehérváron is vegyes csapatot dirigál: az utazó társaság egy része jobbára az NB III-as DVSC DEAC-ban jut szóhoz.

„Nincs miért változtatnom a koncepción, figyelembe kell vennem, hogy további két színtéren is helyt kell állnunk – mondta Herczeg András. – Nem tudom, Disztl László milyen összetételű csapatot küld pályára. Ha az első garnitúrára szavaz, az első meccsnek inkább a Fehérvár az esélyese, ha viszont hozzánk hasonlóan megkeveri a sorokat, mindhárom végkifejletre azonos esélyt látok. Az állandóságot képviseljük a fontossági sorrendet illetően is: a Ligakupa nekünk a hamadik számú sorozat. Viszont érvényes rá, ami a bajnokságra és az MK-ra: az élen akarjuk zárni. Van, amiből nem lehet engedni.”