Az egyetem sztárjai

Leeds a „Fehér rózsa” birodal ma, még öt és fél évszázaddal a Rózsák háborúja után is megvan az ellentét Anglia északi részén a York és a Lancaster család leszármazottai között – még ha csak spirituális, olykor tréfás szinten, a fegyverek teljes mellőzésével. Éppen ezért természetes, hogy a „Met” – a Leeds Metropolitan University – szimbóluma egy stilizált fehér rózsa, amely az egyetem honlapjától kezdve a levélpapírokig, az ajtóktól az eredményjelző táblákig minden elképzelhető és elképzelhetetlen helyen felfedezhető a tanintézmény igazi és virtuális falai között.

A tizenötezer nappali, huszonötezer esti és levelező hallgatót képző egyetemen szinte minden a sport körül forog. Brendan Foster rektor, a hetvenes évek remek hoszszútávfutója, a két mérföld és a 3000 méter egykori világcsúcstartója, három olimpia résztvevője, az 1974-es római Eb 5000-es aranyérmese (a legendás Lasse Viren előtt!), a montreali olimpia 10 000 méteres versenyének bronzérmese. Az egyetem tágas társalgójába belépve – ahol számunkra szinte felfoghatatlan módon a hivatalos és informális élet zajlik, ahol a dékántól kezdve a fejlesztési és sportigazgatóig a tanintézet valamennyi vezetője tárgyalásait intézi, együtt kávézgatva, teázgatva a hallgatókkal – két, ember nagyságú poszter fogadja a látogatót. Az egyikről Sebastien Coe, a másikról Kelly Holmes mosolyog az érkezőre: mindketten itt készültek a moszkvai és a Los Angeles-i, illetve a sydneyi és az athéni olimpiára – még ha nem is voltak a „Met” hallgatói –, ahonnan összesen négy arany-, két ezüst és egy bronzéremmel tértek haza. Mellesleg: Coe a Brit Birodalom Rendjének lovagja, Foster pedig a parancsnoka…

Ebben az idilli környezetben tanul és sportol nyolc magyar fiatal, olyan ösztöndíjprogram keretében, amelynek Németh László, a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetségének volt elnöke, a „Met” tanára az irányítója.

Velkey kisasszony, ha beindul…

A nyolc közül öten kosárlabdázók. A Vasas-Csata csapatából érkező Bóné Zsuzsanna és a kecskeméti Velkey Eszter a női csapat erősségei, Gordon Lemmey edző rájuk építi az együttes játékát. Már persze, ha Bónénak kedve van a játékhoz. Mert bizony a Mansfield Giants elleni rangadón nem nagyon volt, ráadásul hamar összeszedett négy faultot, így minden teher a 180 centis Velkeyre hárult. A kivételes érzékkel megáldott hátvéd-bedobó hátára is vette a csapatot, 31 pontot szerzett, bedobott öt triplát, ezen a szinten extra-klasszis teljesítménnyel vezette 71–66os győzelemre társait.

„Dobtam én már harminckilenc pontot is, nagyon remélem, ha majd egyszer visszatérek Magyarországra, stabil NB I-es játékos lehetek, sőt…”

–mondta mosolyogva a lefújás után Eszter, aki a testvéreivel is kiállíthatna egy komplett kosárcsapatot, hiszen hatan vannak.

A fiúcsapatban vitathatatlanul Supola Zoltán a sztár, pedig amerikai kosarasok is pattogtatnak Matt Newbie edző alakulatában. Az egyik utolsó – általunk is látott – meccsről ha csak annyit mondunk, hogy a Leeds tönkreverte a Liverpoolt, már akkor is nagyot dobban az olvasó szíve.

Persze ez nem ugyanaz, mintha a futballban történt volna a fenti „alázás” – a Liverpool a bajnokságban nyeretlenül sereghajtó, míg a „Met” veretlenül éllovas. Az eredmény 100–58, a háromjegyű végeredményt honfitársunk, Sárkány Tamás állította be – aki 14 pontjával karriercsúcsot ért el –, s a center Herczeg István is kitett magáért. Supola? Nos, az Albacomp játékosának az első percben kifordult a bokája, s legalább kéthetes kényszerpihenőre szorul…

„Supola akkora tehetség, amekkora még talán sohasem játszott ebben a csapatban. Biztos vagyok benne, hogy hamarosan a magyar válogatott oszlopa lesz a gólgyáros hátvéd”

– mondtaki a szentenciát Newbie mester, aki az ale típusú helyi söröknek is legalább akkora szakértője, mint a kosárlabdának.

A remek röplabdásról edzője is áradozik

A labdajátékoknál maradva: röplabdában Fehér Tamás és Demeter András öregbíti a magyar sportoló diákok hírnevét. Utóbbi az egykori sokszoros válogatott játékos, majd szövetségi kapitány Demeter György fia. A kazincbarcikai Fehér legalább akkora reménység, mint a kosarasoknál Supola: megérkezése előtt nyeretlenül sereghajtó volt a „Met” csapata, most pedig veretlenül, sőt játszmaveszteség nélkül éllovas!

„Élmény ilyen sráccal dolgozni”

– áradozik Simon Loftus, a csapat jól megtermett skót edzője. – Meg lennék lepve, ha Tamás egy-két éven belül nem lenne a magyar válogatott tagja.”

Akiről elemet neveztek el

Hídvégi Vid a kis magyar kompánia legalacsonyabb, viszont legsikeresebb tagja: a fürge észjárású, szőke tréfa mester a tavalyi, bangkoki universiadén lólengésben ezüstérmet szerzett, s ezzel a „Met” történetének is ő lett a legsikeresebb sportolója.

Edzője Sóvágó Lajos, akinek neve ismerősen cseng a tornasport szerelmeseinek, jóllehet a szakember már lassan két évtizede él Leedsben.

„A nyolcvanas években az Újpesti Dózsában – többek között – a későbbi olimpiai bajnok Csollány Szilveszter és Fajkusz Csaba edzője voltam, aztán amikor a rendszerváltás környékén érezhető volt, hogy a magyar sport a hagyományos módon már nem működhet tovább, kijöttem Angliába szerencsét próbálni. Angolul csak egy pohár vizet tudtam kérni, de kemény munkával megtanultam a nyelvet, s ma már itt tanítok testnevelést

az egyetemen. No meg Viddel dolgozom, aki simán kijuthat a 2012-es londoni olimpiára” –mondta Sóvágó, a Hídvégiről elnevezett egyedi lólengéselem kitalálója.

Vid élete kész regény, elég ha csak abból indulunk ki, hogy négyen vannak testvérek, s édesanyjuk egyedül nevelte, neveli a négy csemetét. A tanulmányi téren is kiváló tornász üzleti ismereteket, továbbá angol és egyéb idegen nyelveket tanul, azaz egyszerre végez közgazdasági és bölcsész tanulmányokat. Ha az embernek rátéved a tekintete bal alkarjára, borzalmas deformáció tűnik szembe.

„Két és fél éve történt, hogy nyújtóedzés közben a bal tenyerem kézvédője felcsavarodott a rúdra, a testem tovább pörgött, a kezem viszont nem, az alkarom gyakorlatilag kettétört, kiállt a csont a bőr alól. Elmondva horror, átélni is az volt, akkor azt hittem, vége a pályafutásomnak. Nem így történt, platinalemezzel rögzítették a csontot, most már ideje lenne kivenni” – magyarázza olyan lazán, mintha egy szálkát kellene eltávolítani a tenyeréből.

Vid – miként a többi leedsi magyar is – hosszú távra tervez: szeretné elvégezni az egyetemet, s kijutni a 2012es olimpiára.

Amelyet itt rendeznek a szomszédban: Londonban.