Valóra váltja szép álmait

Liverpool, belváros, a pálya udvar néhány percnyi séta, a Mersey látótávolságon belül, a város fölé magasodó rádiótorony tövében vagyunk. Szimpla hétköznap este, mégis tele a Caffé Sports England nevű helyiség, amely nemrégiben nyílt meg, de aligha kétséges, hamarosan a Liverpool-szurkolók közkedvelt törzshelye lesz. A bejárat mellett a falat betöltő, körülbelül ötször három méteres fotó: rajta az FC Liverpool emblematikus figurája, Jamie Carragher. A rettenthetetlen védő háttal látható, neve a világszerte ismert vörös mezen olvasható, de a futballőrültek (még a Manchester United-fanok is) tarkóról, fejformáról felismerik. A védővel szemben harmincezer Pool-rajongó sálakkal, zászlókkal az isztambuli stadion karéjában. Csodálatos fotó: érezni, mennyien hajszolták bele a 2005-ös Bajnokok Ligája-döntőben a Liverpoolt a tizenegyesekkel kiharcolt győzelembe azután, hogy az olasz AC Milan a szünetben már 3–0-ra vezetett (és lett 3–3, majd jöttek a tizenegyesek…).

Szemtől szemben: elöl a védő, előtte a mámoros tömeg, és a hatalmas poszter mindent elárul erről a klubról. Az étterem csendes, de a tulaj alighanem szívesen nézi a képet, amikor betér ide.

Jamie Carragher, az ősliverpooli védő ugyanis felcsapott vendéglátósnak. Ez viszont nem jelenti azt, hogy felhagyott volna az angol Premier League-ben szereplő csatárok üldözésével!

Kedves gesztus: itt vacsorázott az agárdi Sándor Károly Akadémia 17 évesekből álló csapata, és nemcsak az ínycsiklandó pizza miatt érezték jól magukat a srácok, ugyanis a falakon egymást érik a plazmatévék, a kényelmes bőrfotelekben ülve itt bizony el lehet ütni az időt.

Jamie Carragher, a Reading elleni bajnoki mérkőzésre készülő FC Liverpool védője néhány percre beugrott a vendéglőbe, hogy köszöntse a kék-fehérek fiataljait; közös képeket is készíthettek a srácok a játékossal, aki később készségesen nyilatkozott a Nemzeti Sportnak.

Reméli, hogy nem a neve, hanem az ételei fontosak

Mindenekelőtt: hány televíziókészülék van itt?

Huh, ez fogós kérdés – nevetett Jamie Carragher. – Ötvennél több, azt hiszem, de hatvannál kevesebb, elég enynyire pontosan? Három hónapja nyitottunk, majd összeszámolom, ígérem.

Magam próbáltam, de mindig belezavarodtam. Jár a gratuláció a tulajdonosnak, hiszen remek az étterem. Ön szerint miért van tele, mert ízletes a vacsora, vagy azért, mert a híres futballista a tulajdonos, és emígyen számítani lehet rá, hogy felbukkan itt?

Természetesen örülök neki, hogy szeretnek a szurkolók, és hogy miattam jönnek el ide, de bizakodom, hogy az itt elfogyasztott étel minőségével is elégedettek. Mert akárki legyen is itt a főnök, ha nem jó a kaja, senki sem jön többet, ez bizonyos. Márpedig nekem a minőség különösen fontos, és azt akartam, hogy egészséges ételeket szolgáljunk fel.

Hogy jutott ez eszébe? Aktív futballista, néha hetente két-három mérkőzése van, amelyeken a világ legjobb támadói ellen játszik.

Régi álmom volt, hogy vendéglőt nyissak, mégpedig olyan éttermet, ahol nyugodtan le lehet ülni kettesben, négyesben ugyanúgy, mint amikor nagyobb társaság érkezik meccset nézni vagy csak vacsorázni. Nem egyszerű korcsmára vágytam, hanem igényes helyről álmodoztam, és mert két gyerekem van, a legfontosabb az volt, hogy csak többször ellenőrzött, természetes alapanyagokból készítsünk ételeket! Jó kollégáim, üzlettársaim vannak, sok terhet vesznek le a vállamról, és van elegendő időm és energiám mindennel foglalkozni.

Németh Krisztiánt lassan már mindenki ismeri

Ismeri a Liverpool tartalékcsapatában szereplő magyarokat?

Németh Krisztiánt már mindenki ismeri, két-két gólt szerzett a Manchester City és az Everton ellen. Igen, az öltözőben beszéltünk róla, hogy a múltkori dupla után megint két gólt lőtt. Gyors, érzi a kaput, jól bánik a labdával. Tudja, mikor kell beindulni oda, ahova jön a labda, ahol átjátszhatja a védőket. Őszintén mondom: róla egyre többet hallani. Simon Andrással általában a rehabilitációs központban találkozom, hiszen sérült, remélem, ő is mielőbb bizonyítja tehetségét. Gulácsi Péter? Nézze, őszinte leszek: róla kevesebbet tudok. Kapus? Akkor azért, mert nálunk, a melwoodi központban velük általában külön foglalkoznak, de ha tizenhét esztendősen a tartalékcsapat tagja, az nekem elegendő arra, hogy elhigygyem, nagyon tehetséges kapusról van szó. Mindent összevetve elmondhatom, hogy aki a tartalékok között játszik, az alighanem sokra viszi, bár a karrierhez szerencse is kell.

Apropó, szerencse. Isztambul a kedvenc városa?

Gyönyörű hely, az igaz! Hihetetlen, elmondhatatlan, hogy a török városban nyerni tudtunk két és fél évvel ezelőtt a Milan ellen. Azt mondom, azokért a pillanatokért, mint amilyeneket a Bajnokok Ligája döntője után átéltünk, érdemes futballozni, éveken át keményen dolgozni, sokszor szenvedni. Amit átéltünk, és amekkora örömet szereztünk a közönségünknek, leírhatatlan. Az eufória bizony sohasem feledhető. És utána reggelig tartó fieszta a szállodánál, majd repülés hazafelé, és itthon várt bennünket a tömeg… Szinte elképzelhetetlenül értékes pillanatok voltak, és attól tartok, soha meg nem ismételhető emlékforrás marad.

Az isztambuli BL-döntőn eksztázisban játszottak

A tizenegyespárbaj előtt hosszasan magyarázott Jerzy Dudeknek: mit szuggerált a lengyel kapusba?

Később láttam a felvételt, és alig emlékeztem erre: eksztázisban, szinte öntudtalan állapotban játszottuk végig a második félidőt és a hosszabbítást. Mit mondhattam? Azt, hogy védd ki a tizenegyeseket… Valami olyasmit, hogy te vagy a legjobb, és azzal, hogy megfogtad Andrij Sevcsenko két méterről leadott lövését, megbénítottad őket, félnek tőled, és most bekerülsz a Liverpool történelmébe. Mindent mondtam, ami eszembe jutott.

Az például eszébe jutott a döntő első negyvenöt perce után, három nullás Milan-vezetésnél, hogy serleggel térnek haza?

Viccel?! Én nem vagyok az a típus, aki könnyen feladja a harcot, de az isztambuli öltözőben az járt a fejemben: hat nulla lesz a vége…