Győzelmekre várva

Három mérkőzésen szerzett huszonöt találatával vezeti a Bajnokok Ligája góllövőlistáját, többek között Mirza Dzomba, Igor Vori és Vlado Sola a játszótársa és mégis: csapata egyetlen ponttal csoportja utolsó helyén áll a spanyol León, a svájci Schaffhausen, illetve a macedón Vardar Szkopje mögött. Hogy lehet ez?Három mérkőzésen szerzett huszonöt találatával vezeti a Bajnokok Ligája góllövőlistáját, többek között Mirza Dzomba, Igor Vori és Vlado Sola a játszótársa és mégis: csapata egyetlen ponttal csoportja utolsó helyén áll a spanyol León, a svájci Schaffhausen, illetve a macedón Vardar Szkopje mögött. Hogy lehet ez?

A városban összevissza pletykálnak erről az emberek, pedig egyszerű a válasz: nem szokott még össze a gárda – mondta a 27 esztendős Kiril Lazarov. – Az az igazság, hogy későn kezdtük el a felkészülést, és mivel hét új játékos került a csapathoz, ennyi idő nem volt elég az összecsiszolódásra. Lino Cervar csupán egy hónapja az edzőnk, ráadásul parlamenti elfoglaltsága miatt mindössze háromszor van velünk hetente. Ez azonban januártól megváltozik.

És a Zágráb eredményessége?

Természetesen az is. Megnyerjük a hátralévő három meccsünket, és tovább fogunk jutni a csoportból.

Ezek szerint nincs pánik?

Dehogynem. Éppen ezért a következő három hét megterhelő edzésekkel telik, nem engedhetjük meg magunknak, hogy leszerepeljünk a Bajnokok Ligájában. Ami engem illet, elégedett vagyok a teljesítményemmel, a csapatéval már kevésbé.

Jó szereplésében nyilván közrejátszik, hogy harmonikus a magánélete. Nős ember, huszonegy hónapos a kisfia, sőt hamarosan kétgyermekes családapa lesz.

Ó, igen, nagyon várjuk már január elejét, a tervek szerint akkor szül a feleségem. Blagojce fiunknak húga lesz.

Milyen apa Kiril Lazarov?

Erről a feleségemet kellene megkérdeznie, de ha mégis tőlem vár választ: a világ legjobb apukája.

Nem nyomasztja, hogy a kézilabda mellett kevés időt tölt családjával?

Fura egy szituáció, az biztos. A feleségem csodálatos teremtés, mindenben támogat, megérti, hogy a munkám miatt kevés a szabadidőm. A vasárnap viszont szent. Olyankor végre együtt lehet a família – csak ne repülne el oly gyorsan az az egy nap! Néha fáj is mindez, mert nagyon szeretem őket.

Hazáját, Macedóniát is. Mondja meg őszintén, sikerorientált sportoló lévén nem vágyik arra, hogy világversenyen szerepeljen? Mert hát a macedón válogatottal…

Büszke vagyok macedón mivoltomra, ugyanakkor nagynagy álmom, hogy rendszeresen bizonyítsak világ- és Európa-bajnokságokon. Ezt pedig csak egy másik válogatott tudná garantálni.

Nocsak.

Eddig három válogatott keresett meg. Noha mostanában nincs napirenden a váltás, ne lepődjön meg, ha egy napon horvát szerelésben lát.

A magyar mez szóba sem jöhet?

Mondtam én ezt?

Akkor jöjjön, tárt karokkal várjuk!

Ez azért nem ilyen egyszerű, és mint jeleztem, a közeljövőben nem téma nálam az „átigazolás”. Különben meg sokat vártam arra, hogy megkapjam a magyar útlevelet. Ha idejében, más körülmények között érkezett volna, talán még ma is a Veszprém játékosa vagyok. Talán.

A veszprémi aktáját lezártnak tekinti?

Erre most nem tudok konkrét választ adni. A Zágrábbal nagyszabású terveink vannak, ám közben persze figyelem a veszprémi srácok meccseit is, nagyon drukkolok nekik. Azt az öt esztendőt, a közösséget, a közönséget és egyáltalán Veszprémet örökre a szívembe zártam, a legszebb éveimet töltöttem ott, Európa egyik legjobb együttesénél.

S ha néhány év múlva kecsegtető ajánlatot kap, mondjuk, Szegedről?

Na nem! Ha egyszer visszatérek Magyarországra, akkor egyetlen csapat jöhet szóba, ez pedig a Veszprém.