Kínlódott a listavezető

Valóban olyan mélyen van a magyar labdarúgás színvonala, hogy a középszerű kerettel dolgozó csapat pusztán a klub stabil anyagi hátterének köszönhetően kimagaslóan teljesít az élvonalban? Vagy egyszerűen Supka Attila edző szakértelmének tudhatjuk be a Honvéd menetelését? Esetleg a kispesti együttes – mondhatni, először a honi futball történetében – olyan légiósokat szerződtetett, akik valóban erősítést jelentenek?

A fenti kérdésekre a válaszokat még nem tudjuk, de néhány forduló múlva tán okosabbak leszünk. Mindenesetre a Honvéd úgy várta az élről a 11. fordulót, hogy zömében olyan játékosokkal szerepel a meccseken, akiket vagy kiselejteztek korábbi egyesületüktől (Tóth Balázst az Újpest tette ki a keretéből, Schindler Szabolcsot több klub sem marasztalta pályafutása során, Berdó Balázsnak nem ajánlott szerződést előző ciprusi csapata), vagy kiöregedőben vannak (Tóth Iván korábban szögre akasztotta a futballcipőt, Bárányos Zsolt és Mico Szmiljanics sem fiatal már), ennek ellenére hiába várta mindenki a piros-feketék visszaesését, a Kispest magabiztosan áll a tabella első helyén.

Supka Attila érdeme vitathatatlan a Honvéd parádés menetelésében: a szakvezető megtalálta az összhangot az afrikai légiósok és a magyar labdarúgók között, akik éppen azért tudtak „újjászületni”, mert a tréner maradéktalanul megbízik bennük, a tudásukban.

A Kaposvár elleni meccsen is jól látszott, majd szétfeszíti az önbizalom a hazai játékosokat, Bárányos Zsolt egy-egy indítása, Hercegfalvi Zoltán cselei mind-mind arról árulkodtak: a Honvéd futballistái immár tudják, bármely rivális ellen is lépnek pályára, ők a favoritok. A Rákóczit azonban dicséret illeti, ugyanis nem állt be a saját térfelére. Noha a kispesti akcióknál a két szélső középpályás is visszazárt a védelembe, a vendégtámadások alkalmával legalább négy zöldfehér mezes is fellépett a két támadót segíteni. Éppen ezért mindkét kapu előtt adódott gólszerzési lehetőség, de hazai oldalon előbb Hercegfalvi Zoltán volt könnyelmű egy ziccernél, majd Abraham tévesztett néhány centivel, egy kaposvári helyzetnél pedig Tóth Iván védte Andre Alves lövését.

A második félidőt a vendégek kezdték aktívabban, a vezetéshez is igen közel kerültek, amikor Szakály Péter szlalomozott végig a Honvéd védelmén, ám rosszul döntött – lövés helyett passzolt, így a kispesti gárda megúszta kapott gól nélkül. De a Rákóczi nem adta fel: a középpályán szervezettebb, kreatívabb futballt játszó somogyiak a hazaiak fölé kerekedtek, ám Abass becserélése után a Honvéd játéka is veszélyesebb lett. Csakhogy hiába került kétszer is helyzetbe Bárányos Zsolt, nem élt a lehetőséggel – nem úgy Oláh Lóránt, aki a hajrában látványos Rákóczi-akció végén megszerezte a győzelmet jelentő gólt.

Az eredményt látva adódik a kérdés: elképzelhető, hogy a Kaposvár elleni hazai vereség a tíz fordulón át tartó menetelés végét jelenti, és megkezdődik a kispesti visszaesés?

Aligha valószínű...