Egy félidőnyi reménység

Két centerünk középtávoli kosarával kezdődött a mérkőzés, ám a későbbiekben nem az a könnyedség jellemezte a mieinket, amelyre ezekből a találatokból következtethettünk. Olyannyira nem, hogy a negyedik percben már a szívós izraeliek vezettek, akik sorra visszaszedték a lecsorgó labdát rossz dobásaik után. A lepattanózás mellett a védekezéssel is meggyűlt a bajuk a zöld-fehér szerelésben feszítő magyaroknak: a vendégek gyorslábú embereit rendre csak személyi hiba árán tudták megállítani. Kész szerencse, hogy az ellenfél hadilábon állt a büntetőkkel.

Viszont a védekezésével nem volt gond, annál inkább Iványi Dalmáéknak, hogy feltörjék a reteszt. Ráadásul váltogatták is a formációkat a kékek, színes volt a repertoárjuk – bevetették a szokásos emberfogás mellett a zónát, sőt az egész pályás letámadást is. Jól tartották tehát magukat, igaz, támadásban többnyire talált kosarakkal operáltak, és annak is nagy szerepe volt a meccs váratlanul szoros alakulásában, hogy nem mentek be a magyar hárompontosok. Egészen pontosan 0/11-es triplamutatóval zárta az első félidőt Bencze Tamás társulata... Megszenvedtünk még a nagyszünetbeli egypontos előnyért is.

Szerencsére a fordulás meghozta a közelben zajló futballbajnoki ellenére sem annyira kevés néző által várt fordulatot: beszédült egy hármas, összejött egy indításgól, és máris megindult a szekér. Főleg Fegyverneky Zsófia javult nagyot, de az egyéni pluszok mellett összeállt a csapatvédekezés is, és máris sikerült lerázni az amúgy szemmel láthatóan gyengébb képességű kosárlabdázókból álló vendégegyüttest. Nem álltak le a magyarok akkor sem, amikor a különbség kétszámjegyű, vagyis megnyugtató lett, amiért külön dicséret illeti a lányokat.

No és második félidei teljesítményükért is. Reméljük, ezzel a győzelemmel levetkőzték gátlásaikat, és mostantól tudásuknak megfelelően játszanak. Az ugyanis világosan kiderült szombaton, hogy a közepes produkció kevés lehet még a csoport leggyengébbje ellen is.