Csata az indulásért

Szeptemberben gyarapodás ke csegtet, hiszen a cselgáncsozók, a súlyemelők, a birkózók, a vívók egyaránt világbajnokságra készülnek. Ám ami régen ujjgyakorlatnak tűnt, az ma már bravúrnak számít: nyolcba kerülni a ringben, a szőnyegen, hatban lenni a tatamin – nehéz lecke. A vívókról nem is beszélve, ott tartunk, hogy a szeptember végén esedékes vb-n bravúr kell ahhoz, hogy egyáltalán megmaradjon a legendás magyar kard pekingi szereplésének esélye. Ha nem sikerül a négy közé jutni – amihez a két legjobb valamelyikét kell legyőzni a nyolc között –, akkor szinte bizonyos, hogy több mint száz év után (nem számítva 1984-et) magyarok nélkül kezdik az olimpiai csapatviadalt.

Mindebből kiderül, mennyire megnehezedett a kvalifikáció. A XXI. században győzelmek sokasága szükséges már a részvételhez is – a szilárdabb háttérrel készülő riválisokkal szemben óriási erőfeszítést igényel. Régebben elvakított bennünket az érmek fénye, mi több, a bajnokok mellett a többieket észre sem vettük. Pedig most már azokat is meg kell süvegelni, akik ott lesznek Pekingben. Nem baj, ha hozzászokunk ehhez: legalább még nagyobb elismeréssel adózunk majd az érmeseknek.