Új feladat régi nyomással

A szaunából a gőzfürdőbe érke zett a magyar válogatott. Azok után, hogy szombaton Cazinban, a bosnyákok ellen hatalmas volt a hőség a teremben, talán már meg sem lepődtek játékosaink azon, ami a Baleárszigetek legkisebbikén várta őket. Ahogy belépett az ember a ViveMenorca ötezres csodaszép csarnokába, azonnal kiverte a víz.

Ez persze nem akadályozta meg a mieinket abban, hogy szorgalmasan végrehajtsák azt, amit a szövetségi kapitány, Sztojan Ivkovics kért tőlük, de nem is könnyítette meg a dolgukat. Miként az sem, hogy a játékmester Simon Balázs nem edzett a többiekkel, mert kedd reggelre összeszedett valamilyen vírust, amely teljesen legyengítette. Ebből a szempontból kész szerencse, hogy nem szerdán, hanem csak csütörtökön lép először pályára a magyar válogatott a kiesés elkerüléséért.

A csapat egyébként két részletben utazott el Menorcára. Mind a két „egység” ugyanazt a „programot” teljesítette. Tíz játékos, valamint a szövetségi kapitány és a technikai vezető Plézer Gábor hétfő hajnalban indult el Budapestről, hogy aztán Milánó és Barcelona érintésével, kétszeri átszállással megérkezzen Menorcára, a csodálatos környezetben fekvő Insotel Apartman Hotelbe, ahol a másik öt csapathoz hasonlóan elszállásolták a torna idejére.

Nem tévedés, öt másik csapat van itt, hiszen nem csupán a kiesés elkerüléséért, hanem az Európa-bajnokság egyetlen szabad helyéért is e helyütt mérkőzik egymással a bosnyák, a macedón és az izraeli válogatott. Ez utóbbi – aki járja a világversenyeket, annak nem meglepetés – együttes tagjaira felfegyverzett biztonsági szolgálat ügyel. Sokan megbámulják a talpig bomberdzsekibe öltözött közel-keleti katonákat a hatalmas területen fekvő szállóban az egy szál strandruhában flangáló vendégek közül.

Az izraeli gárdával egyébként kedden délután már a barcelonai repülőtéren összetalálkozott a maradék magyar küldöttség, s élénk derültséget keltett, ahogy az egyik izraeli csapatvezető vidáman odaszólt Molnár Andrásnak: „Szia, emlékszem rád, tudom, hogy a svéd válogatottban játszol.” Mire a szolnokiak szimpatikus bedobója egy laza mosoly keretében csak annyit válaszolt: „Akkor te nem jól emlékszel” – majd könnyedén továbbsétált.

A Barcelonából Menorcára tartó repülőgép fedélzetén a magyar csapat vezetője, a kiváló bíró, Bodnár Péter a románok komisszárjával, a híres Mihai Aldeával ült együtt, s ha már így alakult, a régi ismeretség okán élénk beszélgetésbe is elegyedtek. Bodnár Péter elmondta, a menorcai tornát az Európai Kosárlabda-szövetség a játékvezetők továbbképzésére is felhasználja, gyakorlatilag mindenki ott lesz a lelátón a meccseken, aki számít a „szürke ruhások” táborában. Minden mérkőzésről videofelvétel készül, amely alapján az összes kétes szituációt elemzik, így senki sem számíthat az ebben a sportágban megszokott „hazai pálya” előnyére.

A magyarok mindenesetre roppant elszántak, a küldöttség valamennyi tagja úgy véli, a csapatnak kötelező kivívnia a bentmaradást, még akkor is, ha az északiak agresszív, kemény stílusa korántsem a legkedvezőbb a számunkra.

Szerda délelőtt 11 órakor technikai értekezlet, délután fél egytől pedig ismét miénk a pálya, edzenek a játékosok. Az viszont továbbra is kérdéses, hogy az első számú irányító, Simon Balázs ott lehet-e a társak között.

Délutántól aztán már nem babra megy a játék.

Még akkor sem, ha ezúttal egyelőre a lelátón jut hely a mieinknek.