Ilyen is van: érzik a kaput

Sitku Illés már tudja, hogy az idegeskedés jót tett nekiSitku Illés már tudja, hogy az idegeskedés jót tett neki

Nem kétséges, Sitku Illés az egyik legjobb csatár a hazai mezőnyben. Erőszakos, technikás, feltalálja magát a kapu előtt, s persze gólveszélyes. Az elmúlt bajnokság őszi idényében is az FC Fehérvárt erősítette, s a fél szezon során tíz gólig jutott el, majd Törökországba került, az Ankarasporhoz, de ott nem sikerült beverekednie magát a csapatba, ami a fehérváriakat nemigen izgatta, ők tárt karokkal várták vissza Székesfehérvárra.

Sitku Illés együtt kezdte el a felkészülést a csapattal, csakhogy az MLSZ egy időre kizárta a fehérváriakat az átigazolásból, ezért a csatár csupán a negyedik fordulóban játszhatott újra a régi-új csapatában. Nos, Sitku Illésben nem csalódhattak a szurkolók, de az FC Fehérvár vezetői sem, hiszen döntő érdemeket szerzett a Vasas kiütéssel felérő, 5–2-es legyőzésében.

Két gólt rúgott, kétszer hozta kihagyhatatlan helyzetbe társait, és a mezőny legjobb teljesítményét nyújtotta a negyedik fordulóban.

Amint az kiderült, a csatárban a dac is dolgozott, főleg ez sarkallta jobb teljesítményre.

„Alaposan megviselt a klub körül kialakult hercehurca – mondta Sitku Illés. – Felőrölte az idegeimet a bizonytalan helyzet, miközben egész héten edzettem, de a hét végén a futball helyett csak a lelátóról nézhettem társaimat. Boszszankodtam, mert nem ment a csapatnak, úgyhogy már alig vártam, hogy újra játszhassam.”

A visszatérés tökéletesen sikerült, ugyanis Sitku Illés nemcsak a góljaival, illetve a gólpasszaival, hanem a mezőnyben végzett munkájával is felhívta magára a figyelmet. Sokat mozgott, láthatóan jól megértette magát Jusuf Dajiccsal, és a két szélsővel, Simek Péterrel és Nagy Dániellel.

„Az eredményes játék nem csupán az én érdemem – folytatta Sitku Illés. – Végre jól futballozott az egész csapat, s nagy segítséget nyújtottak a társak.”

Úgy tűnt, nem csupán Sitku Illés remek játéka, hanem az FC Fehérvár agresszív támadófutballja is alaposan meglepte a Vasast.

Sitku Illés elmondta, négy emberrel támadott a Fehérvár, de a csatár szerint új elemeket nem tartalmazott a taktika. A tavaszi alapfelállás, a 4–4–2-es hadrend nem változott, csupán annyi történt, hogy támadásban Simek Péter és Nagy Dániel is felért a két ék, Jusuf Dajic és Sitku Illés mellé, így aztán valóban négy csatár támadta a Vasas kapuját.

„Két gólt rúgtam, igaz, az egyiket tizenegyesből, két gólpasszt adtam, de egyiket sem emelném ki a sorból: mindegyikre büszke vagyok, mindegyik kellett a sikerhez, s örülök, hogy végre nyertünk, hogy a győzelemmel visszatért az önbizalmunk. Nem hiszem, hogy a visszatérésem nagy lökést adott a csapatnak, viszont elismerem, ahhoz kellettem, hogy Jusuf Dajic ne egyedül küzdjön elöl, a Vasas-védelemnek szombat este két veszélyes csatárra kellett figyelnie.”

Sitku Illés csupán azt sajnálja, hogy az öt remekbe szabott gólt, a nagyszerű győzelmet kevesen látták. Üresen maradt a B-közép helye a lelátón, ám a csatár reméli, a siker nem csupán a csapatnak ad erőt, a szurkolókat is visszacsalogatja a stadionba.

Dzsudzsák Balázs őszinte: „Itthon lagymatag a játék”

Sokan, sok helyütt leírták már, s most mi is hangsúlyozzuk, a magyar labdarúgás egyik legnagyobb gondja az, hogy hiányos a játékosok képzése. Hiába tűnnek fel hazánkban tehetséges labdarúgók, hiába foglalkoznak velük több éven át szakemberek, a nemzetközi porondra kikerülve feltűnő hiányosságok tapasztalhatóak. Állításunkat alátámasztja a honi mezőny egyik legtehetségesebb futballistája, Dzsudzsák Balázs esete. A bajnok DVSC-TEVA futballistája eddigi teljesítménye alapján rendkívül sokra hivatott, egészen bizonyos, hogy hamarosan külföldön futballozik majd. Ám ami a magyar bajnokságban elég, sőt kiválónak számít, a nemzetközi porondon semmire sem elég.

Dzsudzsák Balázs négy forduló elteltével három gólt rúgott s nem is akármilyet, hiszen távoli lövéseitől már-már rettegnek a kapusok. A ZTE ellen 3–2-re megnyert szombati bajnokin is kétszer volt eredményes, egy gólt ballal (ez már-már természetes), egyet pedig jobbal szerzett. A Loki drukkerei felállva ünnepelték. De...

Dzsudzsák Balázs hiába talentum, a svéd Elfsborg elleni BL-selejtező két meccsén egyszer sem volt eredményes.

Árulja el, mi a különbség a Zalaegerszeg és az Elfsborg között? – Lehet, hogy sokan kinevetnek, de szerintem semmi – válaszolta Dzsudzsák Balázs. – Sem nálunk, sem a ZTE-nél nem jobb csapat a svéd együttes.

Mégis a svédek jutottak tovább...

Mert tudnak valamit, amit mi nem. Speciel azt, mikéntlehet lelkesedéssel,

sok futással, önfeláldozó védekezéssel megakadályozni az ellenfelet a góllövésben. Hogy a példa szemléletesebb legyen: míg a ZTE ellen például az első gól előtt a Leandrótól kapott labdával hat-hét lépést is tehettem, és aztán szinte teljes nyugalommal rúghattam kapura, addig az Elfsborg elleni két találkozón a labda átvétele után lőni már nem hagytak. Saját bőrömön tapasztalhattam, hogy külföldön, bár a pálya mérete ugyanaz, mint nálunk, mégis sokkal kisebb területen kell futballozni, sokkal gyorsabban kell gondolkodni, vagyis magasabb szintű technikai tudást igényel a nemzetközi futball, mint az itthoni.

Pedig ön azok közé a labdarúgók közé tartozik, aki nemcsak tehetséges, de állandóan képzi magát: gyakran előfordul, hogy edzések után tovább marad, s gyakorolja a lövéseket.

Ez igaz, mert valóban majdnem mindegyik edzés után tízesével rugdalom messziről kapura a labdát ballal, jobbal. Ám az edzés sajnos nem pótolja a mérkőzésszituációkat. Itthon lagymatag a játék, ritkán kényszerítenek rá az ellenfelek a gyors gondolkodásra és a gyors döntésekre. Itthon van idő átvenni a labdát, jut idő megcélozni a kaput.

A ZTE ellen vesztésre álltak a szünetben. Az edzőjük, Miroslav Beránek felemelte a hangját az öltözőben: mit mondott a cseh szakember?

Mindenben igaza volt az edzőnknek, mert tompán, álmosan futballoztunk. A mester azt mondta, hogy a DVSC mezében, a háromszoros bajnokcsapatban mindenkinek a szurkolók igényeinek megfelelően kell teljesítenie. Aki erre nem képes, az jobb, ha leveszi magáról a Loki dresszét. Kellett ez a kemény beszéd, mert a csapat megrázta magát, a kívánalmaknak megfelelően futballozott, és megnyerte a szezon egyik legfontosabb meccsét.