A McLarennél kialakult helyzet egyre inkább hasonlít az 1980-as évek végén fennálló Alain Prost, Ayrton Senna pároséhoz. Fernando Alonso és Lewis Hamilton a Magyar Nagydíjig megtartotta annak a látszatát, hogy nincs bajuk egymással, ezért elsősorban a teljesítménybeli párhuzamnak volt értelme.
Arra ugyanis az 1988-as és az 1989-es idény óta nem volt példa, hogy két csapattárs ennyire kiélezett csatát vívjon a világbajnoki címért. (1996-ban ugyan az utolsó versenyig nyílt volt a csata Damon Hill és Jacques Villeneuve között, de az angol végig annyira nagy fölénnyel vezetett, hogy nemigen beszélhettünk kiélezett küzdelemről.) Akkor Alain Prost volt a kétszeres világbajnok, Ayrton Senna pedig a fiatal tehetség.
Alonsóval szemben azonban Prost nem volt új a csapat számára, 1984 óta versenyzett a McLarennél, velük nyerte meg első két vb-címét 1985-ben és 1986-ban. Senna a Lotustól került a McLarenhez, de vele együtt jött a Honda a motorjával és hatalmas befolyásával. A japán gyár annyira rátelepedett a csapatra, hogy a második évben Prost azon kapta magát, hogy a McLarennél 14 szerelőjén kívül mindenki Senna mellett áll.
Ron Dennis volt az, akivel szót értett, a csapatfőnök szerette volna, ha megmarad az egyensúly, de kicsúszott a kezéből az irányítás. Nehéz volt kezelnie a helyzetet, így elkerülhetetlenné vált, hogy a második közös év után az egyik pilótának távoznia kellett – Prost az 1989-es vb-cím megnyerése után átszerződött a Ferrarihoz.
Senna és Prost között évekig tartott az ellenségeskedés, ami Prost szerint annyira Senna zsigereibe ivódott, hogy amikor a francia visszavonult, a brazil elveszítette motivációját. Ron Dennis nemrég azt mondta, elképzelhetetlen, hogy hasonló ellentét még egyszer előforduljon a McLarenen belül.
Hamilton és Alonso a Magyar Nagydíjig könnyedén beszélt egymással, a Mercedesszel nemrég kiváló hangulatú reklámfilmforgatáson vettek részt. A klip épp kettejük rivalizálását ironizálta, a Magyar Nagydíjon történtek azonban lehet, hogy valóban hosszú távon rontották el kettejük viszonyát…
