„Nagyon örülök, mert az el múlt két évben mindig csak szeptember-október tájékán tudtam elszerződni, most meg már júliusban rendeződött a sorsom – kommentálta a számára kedvező fejleményt a jelenleg Székesfehérváron edző, 21 esztendős erőcsatár, aki az Univerből az Albacompba viszszatérő Soós Gáborral készül együtt. – Az új edzőm kétszer is felhívott, hogy hosszabban beszélgessünk, és előre leszögezte, hogy bár tetszik neki a játékom, eleinte csak tizenöt-húsz percet ad, de ha jól megy a játék, kiharcolhatok magamnak többet is. Korrektül elmondta, mik az elvárásai, szeretné, ha az első hatban végezne a csapat, bár ez nehéznek ígérkezik, mert mindenki oda igyekszik, nagy a konkurencia.”
Lórántnak tehát minél többet és jobban kell játszania, mert – ahogy az ügyeit intéző bátyja, András fogalmazott – szeretnék, ha ez a stabilitás éve lenne számára. Azaz nem váltana menet közben edzőt a csapata, mint ahogy ez már számtalanszor megtörtént vele az utóbbi évek állomáshelyein, Debrecen után Antwerpenben, Manresában, valamint Burgosban is. Új klubot sem lenne jó menet közben keresnie, bár a két kitétel össze is függhet. Felemás volt az előző, a spanyol B-ligában eltöltött idény: akadtak kifejezetten jó mérkőzései, de összességében kevés játéklehetőséget kapott – viszont a Manresa feljutásával felcsillant számára a lehetőség a hispán élvonalra. Kár, hogy meghiúsult a további szerződtetése, mert vitán felül áll, hogy az ACB-liga a kontinens legerősebb pontvadászata. Egészen pontosan az előző hónap legvégén dőlt el, hogy nem jut szerephez a spanyol első osztályban, így aztán öszszedugták a fejüket a testvérek, és koncepciót váltottak: hosszú távú befektetésnek tekintik a brüsszeli szezont. Lóránt Péter új klubja nem indul nemzetközi kupában, viszont biztos az anyagi háttere, és szakmailag tökéletesen alkalmas egy fiatal játékos fejlődésének elősegítésére: mondhatni, pont a magyar kosaras jelenlegi tudásszintjének megfelelő gárda.
Aztán, ha minden jól megy, irány újra Spanyolország.
