Most volt a legnehezebb

Összesűrűsödtek az események Angliában vasárnap délután. Lewis Hamilton a Formula–1-es Brit Nagydíjért csatázott Silverstone-ban, a Tour de France kerekesei elhagyták Londont, a wimbledoni bajnokság döntőjében pedig Rafael Nadal és Roger Federer írta tovább közös történetük újabb fejezetét. Salakon, mint az köztudott, menetrendszerűen a spanyol nyer, füvön pedig a világelsőt nem lehetett felülmúlni az elmúlt öt esztendőben. Idén kis híján megtörtént a csoda, de Wimbledon királya óriási küzdelemben megőrizte koronáját.

A finálé előtt Nadal tűnt idegesebbnek. A világelső méltóságteljesen vonult be mögötte a pályára, már-már zavarba ejtő eleganciával – most is elővette a nyitó napon megcsodált fehér zakót és hosszúnadrágot. Federer megtartotta eleganciáját a kezdés után is: az erőlködés minden jele nélkül futotta be a legnehezebb labdákat, és úgy mutatott be utánozhatatlan elütéseket, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne. Indulásképp el is vette ellenfele szerváját, ettől azonban Nadal magára talált, és bátrabban teniszezve visszavette az adogatóelőnyt. Mindketten látványosan játszva, de főképp remek adogatásaikra alapozva jutottak el a rövidítésig, ahol Federer volt a jobb, bár csak az ötödik szettlabdáját ütötte be.

A második játszmára sem sok minden változott: egyedül a világelsőnek kellett aggódnia egy kicsit, de amikor ellenfele bréklabdákhoz jutott, angyali nyugalommal bevágott egyhuzamban három ászt. A játszma közepére a remek megoldások mellé egyre több hiba csúszott a játékába, aminek az egyre idegesebbnek tűnő világelső itta meg a levét: némi balszerencse, és két jó Nadal-ütés elég volt ahhoz, hogy 5:4 után elveszítse adogatójátékát, és ezzel 6:4-re a szettet is.

Federer láthatóan feldühödött az elveszített játszma miatt, és a következő felvonás elején igyekezett lelőni Nadalt a pályáról, ő azonban állta a sarat.

A világelső nem volt már sem ellenállhatatlan, sem különösebben magabiztos, minél hoszszabbra nyúlt egy-egy labdamenet, annál valószínűbb volt, hogy ő fog rontani. Nem is bonyolította a játékot, szinte csak az alapvonalat támadta, amivel saját dolgát nehezítette meg, és a spanyol önbizalmának is jót tett egy-egy sikeres elütés. (Nadal összességében majdnem kétszer annyi pontot szerzett az alapvonalról, mint a svájci.) Federer adogatásai viszont még mindig ültek, így a meccsben tartotta magát, bár igazi klaszszisát csak pillanatokra mutatta meg. A rövidítésig elvergődve már nagyon koncentrált, védjegyszerű fonákjaiból is elengedett egyet-egyet, így Nadal két rontása a játszmába került.

A negyedik szett Federer szempontjából rettenetesen kezdődött: első két adogatójátékát elbukta, ráadásul a videobíró már sokadszor ítélt a kárára – emiatt is egyre dühösebb lett, tőle merőben szokatlanul egy káromkodás is kicsúszott a száján. Nadalnak közben meghúzódott a térde, és csak ápolás után, bekötözött lábbal, kissé bicegve tudott visszajönni, s főleg a szerváknál volt gondja a felugrással. Hamar rendbejött, és 6:2-re meg is nyerte a játszmát, de a sérülés miatti kényszerszünet épp elég volt a világelsőnek arra, hogy rendezze gondolatait.

Ennek ellenére Nadal jutott négyszer is bréklabdához a döntő felvonás elején, de Federer újra megtalálta hűvös nyugalmát és vele nyerő ütéseit. Ám sok hibával teniszezett, így ismét remek adogatásai húzták ki a csávából, de a nagy nyomás alatt mindig megrázta magát. 3:2-es vezetésénél pedig két olyan tenyerest helyezett el épp a vonalra, amelyet rajta kívül senki sem tud, majd egy harmadikkal el is vette Nadal adogatását. A saját szerváját simán hozta a következő gémben, majd parádésan teniszezve, az „igazi” Federert idézve beütötte második mérkőzéslabdáját, majd arcát a kezébe temetve a gyepre rogyott – nagyon akarta ezt a sikert, és kis híján kicsúszott a kezéből. Tizenegyedik Grand Slam-győzelmével beállította Björn Borg rekordját: kettejükön kívül az elmúlt száz évben senki sem tudott egymás után ötször nyerni az All England Clubban. Minden dicséret megilleti Rafael Nadalt is: végképp bebizonyította, már minden borításon kiváló. Federert még egy Grand Slam-döntőben sem késztette senki ötszettes csatára, ha pedig a spanyol négy bréklabdájából csak egyet beüt az ötödik szettben, egészen más vége is lehetett volna a találkozónak. Nadal egyre inkább megközelíti Federert, ami további feledhetetlen mérkőzéseket ígér kettejük között.