Nem pénz, hanem kultúra

Mint minden esztendőben, a 2006–2007-es bajnokság előtt is az volt a cél Újpesten, hogy a csapat vívja ki a nemzetközi szereplés jogát. A remények nem váltak valóra, hiszen a lilák csak negyedikként végeztek a bajnokságban, a Magyar Kupában pedig a negyeddöntő jelentette a végállomást. A következtetést alighanem levonták a klub elöljárói, legalábbis erre gondolhat, aki figyelemmel kíséri a játékoskeret kialakítását: immár nem a fiatalítás a legfőbb szempont, hanem az együttes eredményessége. A feladat – csakúgy, mint fél évvel korábban – Urbányi Istvánra vár, aki ezekben a napokban Ausztriában „élesíti” az Újpestet a bajnoki nyitányra.

Az ön által irányított Újpest jó körülmények között készülhet a Megyeri úton is. Mi az a plusz, amelyet az ausztriai edzőtábor adhat?

Például, hogy biliárdasztalsimaságú pályán edzhetünk – mondta Urbányi István. – A falunak, ahol lakunk, a tizedik, vagyis a legalsó osztályban szerepel a csapata, mégis két, kivételesen jó pálya áll a futballisták rendelkezésére. Talán megjegyezhetem, ez nem pénz, hanem kultúra kérdése. Őszintén mondom, labdarúgóink az edzés végén nem akarnak lejönni a pályáról…

Tavaly fiatal kerettel kellett eredményt produkálnia, most viszont úgy tűnik, rutinos futballisták átigazolásában látják az eredményes szereplés zálogát. Edzői szempontból mi a különbség a két feladat között?

Egy huszonhat-huszonhét éves dél-koreai futballista tudja, bizonyos játékhelyzetben mikor kell beindulni vagy éppen viszszalépni, egy tizenhét éves magyar tehetség viszont nem mindig. Elmondtam fiataljainknak, az ő érdekük is az, hogy képzett labdarúgóktól tanulhassanak. Sokat jelent ugyanakkor az is, hogy jó mentalitású emberek kerültek hozzánk.

A rövid felkészülési idő elég arra, hogy hat-hét labdarúgót azonnal beépítsen a kezdőcsapatba?

Arra elég, hogy betegyük őket a kezdőbe, de hogy a játékunk szervezett, gördülékeny legyen, több idő szükséges. Azért biztató, hogy az osztrák bajnokság bronzérmese, a Mattersburg ellen kettő kettőre végződő mecscsen fölényben játszottunk.

Újpesten nem titkoltan bajnoki aranyat vagy Magyar Kupa-elsőséget várnak a futballistáktól. Alkalmasnak tartja a keretet a célok megvalósítására?

Inkább úgy fogalmaznék, versenyképesnek. A jelenlegi társaság bármit megcélozhat, de a siker olykor nüanszokon múlik. Hogy egy példát mondjak: a kispadunk például erősebb és „hosszabb” lesz, mint az előző évadban volt, de azt a helyzetet is kezelni kell tudni, amikor olyan embert szükséges a cseresorba jelölni, akinek százötven-kétszáz élvonalbeli meccs van a lábában.

Azt nem titkolhatja, a csapat és a szakmai stáb helyzete is könnyebb lenne, ha Vanczák Vilmos és Rajczi Péter nem kerülne ismét valamelyik külföldi klubhoz kölcsönbe…

Ez nem vitás. Rajczi Péter például két meccsen öt gólt szerzett. Újpesten kihívás a bajnoki címért játszani, a labdarúgónak kihívás a külföldi szerződés, a klub érdeke pedig élő szerződésű futballisták értékesítése. Mérlegelni kell, melyik az erősebb szempont.