A spanyol bajnoki évad után számtalan kérdés fogalmazódik meg az emberben. Nem meglepő, hogy egy héttel a Primera División történetének legizgalmasabb, legkiszámíthatatlanabb szezonját követően a szurkolók – legyen az elégedett Real-drukker vagy csalódott Barca-rajongó – széttárt karral és lerágott körömmel figyelik az évad végi eseményeket. Mert ki hitte volna még a télen, hogy a Real Madrid fanatikusai edzőjük madridi jövője miatt aggódnak majd a nyáron. Emlékezzünk csak, az őszi idény után a Bernabéu közönsége valósággal követelte Fabio Capello távozását, míg most minden realos az olasz tréner további munkájában bízik.
Fordított a helyzet a katalán fővárosban: a tavaly elért bajnoki és Bajnokok Ligája-győzelem után a helyi futballdrukkerek azt sem bánták volna, ha a már évtizedek óta épülő Sagrada Família elé a holland Frank Rijkaard szobra kerül, mára viszont úgy gondolják, a Barca kispadján sincs helye.
Nézzük, mi okozta a fordulatot a két városban.
Barcelonában úgy gondolják, a bajnokságot nem a Real Madrid nyerte meg, hanem a Barca veszítette el. Míg a rivális madridi alakulat képes volt megújulni az idény során, és tavasszal igazi csapatként harcolni, addig a címvédő elkényelmesedett, motiválatlanul futballozott. A bűnbak szerepét a vezetőedzőre osztották, aki – a katalánok szerint – a játékosok kiégésének, az öltözőn belüli viták kirobbanásának fő okozója. Madridban a Real évek óta megszokott, szemet gyönyörködtető játékának „kiölését” tulajdonították Fabio Capellónak, s mert hosszú ideig az eredmények sem jöttek, majdnem fejét vették. Az olasz mester rendületlenül kitartott azon kijelentése mellett, hogy hiába a színtelen-szagtalan futball, az idény végén bajnoki címet ünnepelhetnek a szurkolók. Igaza lett, húsvét táján feltámadt a Real, és sorra aratta győzelmeit. Bár a végül aranyérmet szerző együttes össze sem hasonlítható a Zinedine Zidane, Luís Figo, Ronaldo vezette galaktikusokkal, a Ruud van Nistelrooy, Emerson, Diarra fémjelezte királyi gárda négy év eredménytelenség után megszerezte a klub történetének harmincadik bajnoki címét. Méghozzá minden idők legizgalmasabb hajrájában, hiszen a záró forduló előtt még három csapat – Real, Barcelona, Sevilla – is esélyes volt a címre. Bánhatja, aki nem figyelt oda rendesen az általános iskolai matematikaórákon, ugyanis az utolsó játéknap előtt kedvünkre számolgathattuk a sokismeretlenes egyenleteket. Mi több, fél órával a három érdekelt együttes meccsének lefújása előtt semmi sem dőlt el. Végül a Sevilla kiesett a versenyből, mert kikapott a Villarrealtól, a Barcelona pedig hiába ütötte ki a Gimnásticot, a Real Madrid nagy nehezen megszerezte a három pontot a Bernabéuban – és megnyerte a Primera Divisiónt.
