A ZTE ma már csak emlék

A harminc bajnoki mérkőzés ből huszonhármon Simon Antal ült a végül harmadik helyen végző Zalaegerszeg kispadján, vagyis a szakembernek is jár egy darab a bronzkollekcióból. A medáliát mégsem vette át a tréner – legalábbis a mai napig…

„Miután befejeződött a bajnokság, egy csütörtöki napon felhívott Németh Ottó, a ZTE technikai vezetője, és jelezte, hogy szeretettel várnak a vasárnapi záró bankettre – kezdte a

szakvezető. – Kicsit későn szólt,

már volt elfoglaltságom arra a napra, így nem mentem el Egerszegre. Azóta senki sem keresett, igaz, előtte sem, így nem is tudom, eljut-e hozzám az érem. Ha elküldik, örömmel veszem, egyébként nem hiszem, hogy megkapom.”

A 23. forduló, illetve a Diósgyőr elleni kupabúcsú után távozó Simon Antal szavaiból arra következtettünk, keserű szájízzel gondol a kék-fehéreknél eltöltött időszakra. Nos, a szakember alábbi szavaiból kiderül: tévedtünk.

„Szeretném leszögezni: nagy dolognak tartom, hogy a klub vezetői korábban mellettem tették le a voksukat. Köszönettel tartozom nekik azért, hogy bemutatkozhattam az élvonalban, még akkor is, ha végül úgy alakultak a dolgok, ahogy. Ki tudja, ha a kupából nem esünk ki a negyeddöntőben, akkor nem válunk el egymástól, ezen azonban már kár rágódni. A szerződésem szerint az első négy hely valamelyikén kellett végeznie a csapatnak, ezzel nem is volt gond. A sikeres rajtunk után viszont megnőtt az étvágy, az elöljárók többre, magasabbra vágytak – megjegyzem, én is –, ám be kell látnunk, a realitásnak megfelel a ZTE harmadik helyezése.”

Az „újonc” tréner esetében felvetődik a kérdés: bizonyos helyzetekben ma másként határozna-e?

„Biztos hibáztam, bizonyára más döntéseket is hozhattam volna, ám utólag könnyű okosnak lenni – felelte a szakvezető. – Sokat tanultam az elmúlt évben, bízom benne, hogy ez az előnyömre válik a későbbiekben. A szamárlétrát becsülettel végigjártam, alkalmasnak érzem magam arra, hogy NB I-es együttest irányítsak. Ha nem jön össze, akkor elképzelhető, hogy ha csak rövid időre is, de külföldre költözöm: vannak ismerőseim Svájcban, Ausztriában és Németországban, tapasztalatokat, úgy hiszem, az említett országok bármelyikében tudok szerezni. Egyszer talán még idehaza is hasznukat venném…”