Kesernyés örömünnep

Nem pusztán urbánus legenda: a Nyíregyháza Spartacus tulajdonosa, Sziky Gyula, beleunva az „örökös” másodosztályú nihilbe, kiszállt volna a nyírségi focibizniszből, ha a Spartacus nem jut fel az élvonalba. A rémkép a 21–22. forduló környékén már-már valóságos alakot öltött: a csapat kikapott Jászberényben (3–2), majd 1–1-es döntetlent szenvedett össze hazai pályán a Békéscsaba ellen, és ha a Ferencváros nem tékozolta volna el a Szparihoz hasonló bőkezűséggel a pontokat, bennfentes borúlátó vélemények szerint a Vecsés elleni szezonzáró aranyünnep helyett a nyíregyházi profi futball temetéseként könyökölt volna ki magának némi helyet a sajtóban.

A végeredmény szempontjából a menet közbeni agóniát bőven felülírja a „feltámadás”, az aranyérem megszerzése, hiszen utána rögvest rózsaszínben pompázott a jövő, illetve a főtéri ünnepi pódium: a köszöntője kezdetén kifütyült polgármester asszony, Csabai Lászlóné populizmusba hajló, ám kétségtelenül hatásos bejelentéssel állította maga mellé a publikum egy részét, amikor ad hoc megszavaztatta a megjelentekkel, vajh' kapjon-e villanyvilágítást a Sóstói úti létesítmény. Ha valóban számít a drukkerek – egyhangú, naná! – voksa, hétfőn a városi közgyűlés is áldását adja a beruházásra.

A fentihez hasonló intermezzóktól (Helmeczy László MLSZalelnök is kapott hideget-meleget egy félresikerült, az ősi rivális DVSC-t felemlegető mondat miatt) kísért fieszta közben csupán az nem volt kétséges, hogy a szurkolók a továbbiakban is Gálhidi Györgyöt szeretnék a vezetőedzői poszton látni – akárcsak a bajnokság közben a klubvezetők által „megszondázott” futballisták –, akik közül az erősebbek minimum százharmincszor dobták az ég felé a „bajnokfaragót”. A Kossuth téren szombat este az NB II-es bajnoki címet ünneplő publikum körében nem akadt népszerűbb ember Gálhidi Györgynél, és a stadionban, majd a főtéren felhangzó szurkolói ováció, illetve az eredmény alapvetően azt sugallná, hogy a Szpari menedzsmentje meghosszabbítja a tréner lejáró szerződését – ám a valóság olykor keserű pirulaként köszönt be.

„Nem szeretnék a felvetéssel foglalkozni – utasította el a direkt választ a tárgyszerű „marad-e vagy megy?” kérdés hallatán a szakvezető. – Azt meg tudom erősíteni, hogy városszerte az a szóbeszéd járta, hogy a produkciótól függetlenül távozom Nyíregyházáról. Konkrétumokkal ellenben nem szolgálhatok. A szerződésem lejárt, most pihenek egy kicsit, és várok a vezetők telefonhívására, hogy leüljünk és megbeszéljük: hogyan tovább? A játékosokat elengedtem, tíz nap vagy két hét pihenő feltétlenül jár nekik, mert mentálisan, s néhányuknak fizikailag is megterhelő volt ez az év.”

Amit nem láttunk, azt a diplomatikusan és szerényen nyilatkozó edző elárulta: a többségi tulajdonos (akit vasárnap nem sikerült telefonon utolérnünk) külön is gratulált neki.

„Nem ez a nagy szó, hanem a Szpari bajnoki címe. Kezdetben talán mi magunk sem hittünk benne, hogy sikerülni fog. Hogy meddig várok a menedzsment hívására? Mikor kezdek neki a szakmai program kid o l gozásának? Amilyen munkamániás vagyok, szerintem hétfő este már zavarna a tudat, hogy hagytam egy napot pocsékba menni” – adott optimista végkicsengést a beszélgetésnek a tréner.

A labda a futballcég irányítóinak térfelén pattog.